„Én nem a bevándorlóktól féltem Európát, hanem a lagymatag keresztényektől. Az a természet rendje, hogy az a népcsoport, amely vegetál, amely nem alkalmas rá, hogy az életet továbbvigye, elsorvad, kihal, lehúzzák a lefolyón, és a helyüket elfoglalják azok a népek, amelyekben van életerő, lendület, bátorság. Teherbe ejtik feleségüket, csobogó élet veszi őket körül. A mai Európa langyos állóvíz, ahol sok ember egyik legfőbb gondja a fogyókúra, az alakformálás és értéktelen, csillogó kacatok gyűjtése, a testet, lelket megrontó élvezetek utáni hajsza.”

Böjte Csaba

A szétcsúszott egység

A migráció kapcsán sok szó esik az egyházakról, a kereszténység, és a keresztény Európa védelméről. A „magának való ember” egységes egészként gondol a keresztényekre. Nagy hiba. Ugyanis nincs olyan, aki fel tudná sorolni a felekezeteket, melyek négy fő ágazatba, egyházakba csoportosíthatók és ezekben több irányzat található. Bár valamennyi középpontjában Jézus élete és tanításai állnak, - ahogy az  újszövetségben olvasható, - ennek értelmezésében, és magyarázatában már különbségek vannak. Az érintett felek egykor fegyvert is fogtak hitük védelmében. Mindenki hallott a vallásháborúkról. Iskolai tananyag. Azt már kevesen tudják, hogy nem értünk a végére. Elég átmennünk Ukrajnába, ahol jól látható módon fegyveres konfliktus zajlik az ortodox keresztények (oroszok) és a római katolikusok (ukránok) között. A tömegkommunikáció azt sugallja, hogy csak az iszlám különböző irányzatai között folyik az öldöklés. Nem! A szembenállás erről a területéről kevesek beszélnek. Az ortodoxok jajkiáltása nem jut el hozzánk. Ukrajnában templomrombolás zajlik. A folyamatokban kódoltan benne van az ukrán és az orosz központú ortodoxia szakadása is. Samuel P. Huntington „A civilizációk összecsapása és  világrend átalakulása” című művében leírta ennek a háborúnak a lehetőségét. A megosztottság az egység halála. Az elveszett erő.

Életünk alkotó eleme

Egy vallás akkor lesz erős, ha mélyen beépül az emberi magatartás és társadalom szabályzórendszerébe. Ezek közül a legfontosabb a hit, és az erkölcs értékek. A hódító vallások kisajátítják az együttélés, és a társadalmi lét valamennyi területét. A hanyatló vallások egyre több belső problémával küzdenek, és a közösségi élet perifériájára szorulnak. Kiszorulnak közösségek nagy részéből. A folyamat megállíthatatlan. Európában az öncélú hedonizmus sodorja magával az embereket. Egyre távolabb a kereszténységtől. Erről beszél Böjte Csaba, amikor azt mondja: „Én nem a bevándorlóktól féltem Európát”

A hit „betölti” az ismeretek hiánya miatt kialakult űrt, az értékek pedig magatartás szabályzókká válnak. Így teszik teljessé a világot az egyének és közösségek számára. Mert a kereszténység születésétől fogva a közösségek összetartó ereje.

A nagy vallások mind felkínálnak valamit a végtelenből. A kereszténység a túlvilági élet boldogságát a földi lemondás ellentételezéseként. Más vallások a paradicsomot kínálják „házoá”. A nagy eszmék is élnek ezzel a lehetőséggel. A marxizmus a gyermekeink számára ígért szebb jövőt, a kényszerek alóli felszabadítást.

A középkorban a tényleges hatalom a Pápa, és püspökei kezében volt. Az ítélkezés a bibliára hivatkozva zajlott. Máglyák, kerékbetörés, karóba húzás, és más válogatott halálnemek rettentették el az embereket a bűntől. A kereszténység államvallás volt. Vagy maga az állam? Az iszlám országok nagy részében ma is így van. Levágják a tolvaj kezét, megkövezik a házasságtörőket. – Ne ítéljünk summásan. Minden országban más a törvény. Törökország már-már világi ország, míg Szaúd-Arábiában a saria dívik.  Egykor nálunk is így történt azzal, aki szentségtörést követett el. Van miről beszélni. Múltunk, történelmünk ismeretének a hiánya ott van minden vallásokról szóló megszólalásunkban. Elítéljük azt, amit egykor a kereszt, és akard nevében mi magunk is csináltunk. És csinálunk ma is. Keresztény repülőkről bombáztunk, és bombázunk szét más vallási közösségeket. És mi kezdtük. A gyarmatosítással. Nem ők jöttek ide, mi mentünk oda. Pápai áldással. Bűneinket csak fokoztuk a határok meghúzásával és etnikai törzsi közösségek kettévágásával Afrikában, Ázsiában. A kurdok most három (ténylegesen négy) országban keresik identitásukat.

Kitől kell féltenünk a kereszténységet

Valakiktől folyamatosan féltjük a kereszténységet. Úgy gondolom, hogy leginkább önmagunktól kell félteni. A kereszténységet a keresztényektől. Meggyengült az a keret, ami iránytűként szolgál a keresztény gondolkodáshoz, problémamegoldáshoz.

Sokat beszélünk egyházakról, vallásról, de kevés szó esik azokról az értékekről, melyek a katolikus vallás lényegét, a KERESZTÉNYSÉGET / KERESZTYÉNSÉGET jelentik. Mindenki megteheti, hogy beüti a számítógép keresőjébe a „keresztény érték,”-  „keresztény hit”, - „keresztény erkölcs” kifejezéseket, és beleolvas abba, amit ott talál. Meg fog lepődni. Meglepődtem én is. Hívószavakat vártam. Amit mindenki egyformán megért, amit nem kell értelmezni, magyarázni, nem kell hozzá hittudósnak lenni. Ugyanis az emberek nem szeretnek filozófiai szintű „szintéziseket” olvasni. Templomba kevesen járnak, hogy ott szóban is megkapják a mindennapi iránymutatást. Modern világunk „taxatíve” felsorolásszerű tézisekre épül. Ott ilyet nem talál. Mit mondjak? Nem azt vártam, amit találtam. Mit mondjak?

Rákerestem a sariára is. A követelményei egyértelműek. Azok, akik ilyen területre utaznak, pontosan megtudhatják, hogy mire kell vigyázniuk. Vajon az ide érkező – más vallású, hitű – emberek is tudják, hogy itt mik a magatartás szabályok, ami megsértése büntetendő?

A keresztény értékrend alapjai

A kereszténység két alapértékre szerveződik. Az egyik a szeretet, amit egyrészt Isten, másrészt embertársaink irányába érzünk. (Kérdezem: hisszük-e Istent, és érezzük-e mások iránt a szeretetet? A másik a megbocsátás. (Isten megbocsájtja vétkeinket, ezzel mentesülünk az önmarcangolástól, a bűntudattól, lelkiismeretünk korlátozásaitól, és ezzel eljutunk az Isteni szabadság birodalmába. Az Isteni példa alapján a megbocsátás minden ember kötelessége. Lehet, hogy ez nem vonatkozik a politika csúcsán tevékenykedőkre? Pedig ott sok keresztény van.)

A keresztények mindennapjait a tízparancsolat szabályozza. Aquinói Szent Tamás  munkásságára alapozva felsorolás szerűen tekintsük át, és gondolkozzunk el azon, hogy mi magunk, és környezetünk, hogy viszonyul hozzá. Gondoljunk vezetőinkre is, akiknek példát kellene mutatniuk.

1. Ne legyenek más isteneid rajtam kívül.

2.  Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába.

3. Gondolj a szombatra és szenteld meg.

4. Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te istened ad néked.

5. Ne ölj.

6. Ne törj házasságot.

7. Ne lopj.

8  Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.

9. Ne kívánd embertársad javát.

10.  Ne kívánd embertársad feleségét.

Tegyük fel a kérdést. Gondoskodó tisztelettel fordulunk-e szüleink felé? Van-e olyan ember, aki nem csalta meg élete párját? Van-e olyan, aki még nem lopott? Létezik-e olyan ember, aki nem hazudott? (Egy van. Bár ez így ordas hazugság?) Ki az, aki nem irigykedett másokra, és van-e olyan, aki nem kívánta meg mások feleségét.

Nem kell mindenben megtalálnunk magunkat. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy milyen büntetésre számíthatunk, ha vétkezünk. A tízparancsolatot egykor komolyan vették. MA? Megsértése itt-ott a bocsánatos kategóriájába tartozik. Megver a féltékeny férj, a feleség nem főz vacsorát? Na és? Akkor mi van.

De ide kívánkozik a hét főbűn is. 1 kevélység, 2 fösvénység, 3 bujaság, 4 irigység, 5 torkosság, 6 harag, 7 jóra való restség. Egykor 8. bűnként a hazugságot említették. Már elemezni sem merem, mert egyesek haragudni fognak rám.

A vezetői példamutatás

A vezetők mindig példaképek voltak. Cselekvési, és magatartás mintát adtak követőiknek. Ebben rejlett az erejük. Mára mindez erősen megváltozott. „S” polgártárs egy „álamfőhöz” hasonlóan plagizálta disszertációját. (Plágium = lopás.) „S” esetében nem történt semmi, pedig „S” nagyon nagy keresztény. Sőt! Vezetője egy keresztény pártnak. Úgy tűnik, hogy egy szint fölött kötelező hazudni. Milyen kereszténység az, ahol törvényesé tették a lopást. Gondoljunk a nyugdíjpénzünkre. Milyen kereszténység az, ahol spin doktorokat alkalmaznak, hogy saját érdekeiknek megfelelően értelmezzék a világot. (A spindoktorok forgatják igazzá hamisat, és hamissá az igazat.) Milyen világ az, ahol nagyüzemi módon zajlik az ellenfél ellehetetlenítése. - Természetesen a jog eszközeivel. - Milyen világ az, ahol celebek a példák arra, hogy kell megélni munka nélkül pusztán hosszú combjaik, és a közöttük levő kalibernek köszönhetően. Milyen világ az, ahol püspök vonja kétségbe pápa szavait. Jóllehet zsinat fogadta el, hogy a pápa „tévedhetetlen” Hogy lehet az, hogy a „mindenekfelett álló” Isteni tízparancsolattal szemben egy főfőpap a törvényt emlegeti? Jézus a szegényeket szolgálta. Nekik nyújtott vigaszt, szolidaritást. A törvényekkel szemben. Mert a kereszténység a szegények egyházaként lett elismert vallássá. Lehet, hogy ezt elfeledték azok, akik Jézus felkent követői, mert a politika szolgálói lettek, és nem szegényeké? Szégyen. Ettől az elvilágosodott, és megélhetési szemlélettől kell megóvni az egyházat. Kevesen tudják, vagy fel sem figyeltek arra, hogy egy egyházmegye milyen pénzügyi machinációkba keveredett. A főszervezőt ki kellett menteni az országból úgymond „Vatikáni” szolgálatra. És ehhez egyformán segédkezet nyújtott az egyház, és az állam. Lehet, hogy csak Isten előtt vagyunk egyformák, a jog részrehajló, mint a középkorban volt?

Nem kell templomba járni, egyházi zászlókat hordozni ahhoz, hogy igazi keresztények legyünk. Egyszerűen csak a keresztény normák szerint kell élni. Ne higgye senki, hogy az etika könyveknek, az etikai kódexeknek a hittan oktatásának sok köze van a magatartáshoz. Az erkölcsi szabályozás a közvetlen és tágabb környezet erkölcsi értékeitől függ. A környezet, szituáció formálja az embert. Lopós Palika elüldögél a padban. Tetszik is neki, amit ott hall. Jó eszű gyerek. Szépen visszamondja, amit kell. Még dícséretet is kap. Hazamegy. Édesapja Lopós Pál azt mondja neki. Menjünk, szerezzük be a vacsorára valót. És Palika tudja, hogy piacon neki kell eltennie az anyagot, amíg az apja elvonja az eladó figyelmét. Ők ketten összeszokott páros. A jogról ne is beszéljünk. Olyan, amilyen. Teljes szigorával lesújt a szegényre. A gazdag megúszhatja. Neki van sztárügyvédre pénze.

A kereszténység hanyatlása a keresztény értékvesztés következménye.

Ha keresztények hite, magatartásmintái, értékei, erkölcse szilárd lenne, semmitől, és senkitől nem kellene tartanunk. Félni főleg nem. A hitek versenyében az győz, amelyik többet tud nyújtani híveinek. Lehet elmélkedni azon, hogy a kezdetekkor az emberek miért választották a kereszténységet, szemben más vallásokkal? Lehet gondolkozni. De azon is, hogy miért maradnak meg hitükben a migránsok gyermekei? Miért vállnak radikálisokká?

Miért? Mert a kereszténység elvesztette vonzóerejét.

Már nem működik hatékonyan.

Egyszer kerestem a papunkat. Mobilon. Többször is. Nem vette fel. Vissza sem hívott. Egy szolgáló egyház nem így működik.