hazugságnyomok a beszédben

            A hazugság nyomai szinte azonnal megjelennek, ha az illető kilép mindennapos szerepeiből, és arra vállalkozik, hogy meghamisítja a valóságot. Kieshet a betanult, begyakorolt mondanivalójából, és rögtönözni fog, ha váratlanul hazudnia kell. Aki szeretne tisztán, vagy tisztábban látni, annak a hazugság felfedéséhez, leleplezéséhez tudnia kell, hogy a kapcsolódó érzelmek hogy jelennek meg a beszédben, az arcon, a testen, hogy lépnek kölcsönhatásba más érzelmekkel, milyen jelei vannak a nonverbális és a metakommunikáció rendszerében. Nem a források hiány, hanem nagy száma, és variációs gazdagsága okoz gondot. A beszéd maga is összetett, sok információt hordoz, és ehhez tartozik a testtartás, a gesztusok, az alkalmazott emblémák, a légzés üteme, ritmusa, az izzadás, a váltakozó ritmusú mozdulatok. Mindez leköti a hallgató figyelmét. Ráadásul, aki hazudik, az esetleg gondoskodik figyelemelterelő kommunikációs jelekről, melyek nők esetében viszonylag könnyen prezentálhatók, mert a testiségre, a nemiségre utalnak, és hallgató vágyival, szükségleteivel függnek össze. Aki hazugságnyomot keres, nem kell, hogy mindenre ügyeljen. Aki hazudik, maga sem képes minden rezdülését figyelemmel kísérni, mert leköti a szóbeli kifejezés pontosságának igénye. A hazugságjelek felismeréséhez hozzájárul a másik fél ismerete, a személyiség lenyomata, a meta-reprezentációi, emlékeink arról, hogy az illető hasonló szituációban hogy viselkedett. A magatartásbeli eltérésnek okai vannak, és ez hazugságforrás is lehet. A hazugságok tettenérésének egyik legfontosabb nyoma maga beszéd. Aki hazudik, ezt pontosan tudja. Minden más jel letagadható, kimagyarázható, akár azt is lehet állítani, hogy rosszul látjuk, rosszindulatúak vagyunk. A kimondott szavaknak ugyanis súlya van. Rögzíthető, leírható, memorizálható. Tanúi vannak. Léteznek figyelemreméltó elemei. Közéjük tartoznak: a felhasznált szavak, kifejezések, nyelvbotlás, a szünetek, a hangsúlyok, a hangszín változása, a hangerő, az egyéb hangok, mint torokköszörülés, Ezek hazugságnyomok is lehetnek

            Aki hazudik, az szinte minden figyelmét a beszédre, a fogalmazásra fordítja, mert tudja, hogy számon kérhetik rajta, és közben memorizálnia is kell, hogy mit mondott, mert be kell, építse az emlékezetébe későbbi felhasználás lehetősége miatt. Szükségszerűen megnő a szünetek hossza, lassul a beszéd ritmusa. Aki hazudik az hallja is, és korrigálja, szabályozza mondanivalóját, és ha lehet, a stílusát is. Magam is kerültem már ilyen helyzetbe, és nagyon körülményesen fejeztem ki magam. Éreztem, hogy „idegenül csengtek a szavaim.”  Pedig csak arról volt szó, hogy másról szerettem volna beszélni, és az egész mondanivalómat át kellett programozni. Kényszerűségből rejtettem valamit. A figyelmes hallgatómnak rá kellett volna jönnie erre a „rejtésre”.

 Aki hazudik, az nem képes önmagát nyújtani, a titkait fedi, és a másik félnek szeretne megfelelni. Megszokásból a szavakat monitorozzuk. Abból szeretnénk kihámozni a lényeget. Jegyzetelhetünk is, ami elvonja, leköti a figyelmünket, és kevés lehetőségünk marad a hazugságjelek felismerésére. Csak akkor sikerül, ha másik logikai hibát vét. A beszéd begyakorolható. Hozzá lehet rendelni a gesztusokat, az arc rezdüléseit, megjeleníthetők emblémák, és hangsúlyokkal terelhetjük a hallgatók figyelmét. Minél inkább rögtönözünk, - mert el kell térnünk a korábban elképzelt forgatókönyvtől, - annál inkább nő a lehetősége, hogy előjönnek azok a jelek, melyeket rejteni szeretnénk. Minél inkább uralni szeretnénk a szituációt, annál inkább előfordul a nyelvbotlás. Az a bizonyos Freudi elszólás. Ő úgy vélte, hogy belső árulás miatt következik be. Az elszólás ékes jele annak, hogy valaki jó szándékkal megítélve „pontatlan”. Kritikusabban nézve csúsztat, vagy reálisan értékelve mellébeszél (hazudik). A beszélő szándékainak az elnyomása (mármint hogy rejtenie kell valamit, vagy félrevezetni valakit) kötelező feltétele a nyelvbotlásnak. Egy ilyen botlás a hazugban megnöveli a lebukástól történő félelem szintjét, amely viszont újabb hazugságnyomot eredményezhet. Ne feledjük! Azért mert valaki folyamatosan beszél, még nem biztos, hogy igazat mond. A gyors és magas érzelmi átéléssel kifejtett mondanivaló is kibocsát hazudságnyomokat. Az indulatos beszéd és az érzelmek miatt romlik a tartalmi kontroll, és ez idő alatt több nyelvbotlás, elszólás következhet be. A rövid idő alatt felszakadó információtömegben nem csak kicsúsznak, hanem folyamatosan követhetik egymást a hazugságjelek.

            Egy barátom mesélte, hogy egyszer sírva ment haza felesége. Panaszkodott mindenre,     mindenkire, közben kicsúszott a száján: „szakítottunk” A barátom leesett a tantusz. A   feleségének barátja volt. Nem tartotta fontosnak, hogy reagáljon rá, de eztán jobban   odafigyelt odafigyel az eseményekre, memóriájából előbányászott gyanús               eseményeket, és türelmesen várt. Végül a neje kompromittálta magát. Mert képes volt       türelmesen várni a „tárgyi” bizonyítékokra, jó kondíciókkal sikerült elválnia. Aki         elvált, az tudja, hogy ilyen esetekben a férfiak általában rövidebbet húzzák.

            A hazugot sok esetben viszik, elragadják az érzelmei. Nem tudja ellenőrizni, utólag felidézni, hogy mit és hogy is mondott. Az elnyomott, mégis felszínre törő érzelmek, a harag, a düh, a félelem, a szorongás, sokat felfed a hazugságokból. Elég egy kiadós házastársi veszekedésre gondolni. A „szükségszerű” vádaskodás mellett sok elhallgatott dolog, valódi szándék, rejtett cél kerülhet a felszínre. Nincs is olyan felnőtt, akinek ne lennének ilyen irányú tapasztalatai, és azt is tudja, hogy milyen hosszú lehet a megbékélés, a mosolyszünet ideje.

            Az embereknek „füle van” a hangmagasság, a hangszín, a beszéd ritmusának változásaira. Ennek alapja egy ősi ösztönre épülő megérzés, amely egykor az önvédelmet szolgálta. Ez az észlelés elsősorban az érzelmek változásaira hangolódik rá. A vokális jelek közül a szünet a legfontosabb hazugságdetektor. A hezitálás, a mondanivaló „keresése” a pontosítások, a félbeharapott szavak, közben a torokköszörülés, az erős szuszogás izgalmi állapotot jelez, amely kapcsolatban van a félelemmel. Ez azt jelenti, hogy vagy nem sikerült a hazugságot a kívánt, az előre programozott sávban tartani, vagy váratlanul merült fel a hazugság szüksége. Rögtönözni kell, és ennek kigondolása időigényes. Legalább is az előző beszédritmushoz képest. Ha nem sikerül kimásznia a maga ásta gödörből, megszégyenülhet. Harag esetén felgyorsul a beszéd, és a félelem, a szomorúság lassító módon hat. A hangmagasság emelkedése ugyanakkor nem automatikusan hazudság jel. Ez a félelem, a harag, a és az izgalom jele is. A kommunikáció folyamatában visszajelzési funkciója is van.

            Ezek után joggal kérdezhetjük: hogy derülhet ki az igazság. Sok vizsgáztatással a hátam mögött pontosan tudom, hogy egy jó ritmusú és tartalmú kérdezéstechnikával meg lehet tudni. A kérdés úgy merült fel, hogy miért nem készültek fel. Van, aki bevallja, mert úgy gondolja, hogy az a helyes. Mások két utat választanak. Bonyolult kibúvókat keresnek, indirekt válaszokat adnak. Mások igyekeznek elvinni a témát más irányba, hogy kikerüljék a választ. A direkt rákérdezésre nehezen reagálnak. A beszéd hazugság jelei között megtalálható:

-     A beszéd- és fogalmazási hibák sokszor visszavezethetők belső gondolkodási, probléma megoldási folyamatokra. Szinte biztos, hogy valami rejtegetni való van a háttérben. Ennek egyik megjelenési formája a nyelvbotlás. Nagyon gyakori a nyelvtani egyeztetés hiánya, az egyes és többes szám keverése. Feltűnő lehet a harmadik személy használatában az Én, és Mi keverése. Erős negatív érzések és gátlások is beszédhibához vezethetnek. A negatív érzelem gátolja gondolkodást, és rontja a beszédkészséget.

-     A nyelvbotlás a már említett Freudi elszólásokra is visszavezethető. A kontrollált beszédben oda nem illő kifejezések, szavak tűnnek elő. Előfordul, hogy az illető észreveszi, és elharapja végét. Töredékszóvá változik. Minél gyorsabb, és érzelmileg telítettebb a beszéd, annál valószínűbb az előfordulása.

-     A hirtelen feltörő, kirobbanó panasz, düh esetén az illető ritkán válogatja meg a szavait, és a mélyről felfakadó érzéseknek, indulatoknak meglepő okai lehetnek. Ezek sokszor gátlás, visszafogottság nélkül fogalmazódnak meg, nem egyszer megdöbbentve a hallgatókat.

-     A hadarás belső izgalmi állapotot mutat. Sok, nagyon sok mondanivalónk van, és szeretnénk elmondani mindent. Aggódunk, hogy nem hallgatnak meg, ezért felgyorsul a beszédünk.

-     A beszéd közben kialakuló hosszabb szünetek azt jelzik, hogy az illető nem készült fel a hazugságra, és keresi, válogatja szavait. A szünetek hossza, és gyakorisága probléma belső nagyságára utal.

-     A hangmagasság emelkedése negatív érzelemre, haragra utal, de az aggodalom a félelem másokra kivetített állapota is így jelenik meg.

-     A hangmagasság csökkenésének a hátterében szintén negatív érzelem áll. Ez lehet szomorúság, lemondás, visszafogottság.

-     A hangosabbá váló, és gyorsuló beszéd a fokozódó izgalom jele. Sok dolog miatt kerülhetünk izgalmi állapotba. Leginkább a harag, vagy félelem tesz minket gyorsuló, és hangosabb kommunikációs partnerré.

-     A lassuló, lágyabb hangvételű puhább beszéd unalomra, enerváltságra utal. A háttérben lehet keresni a visszafogottság, a kezdeményezésről történő lemondás okait.

-     Az illusztrációk csökkenés együtt járhat a nyelvbotlással, a szünetekkel és a felkészületlenséggel. Nincs mit illusztrálni, hangsúlyozni. A hazugság esetén fokozódó kontroll visszaesést jelent a gesztusokban is.

-     Az illusztrációk növekedése izgalmi állapotot jelez.

-     A romló időzítés, a szinkron hiány a beszéd, és az illusztrációk között belső zavart mutat. Ez egy tipikus hazugságnyom.

A szavak, melyeket beszédünkhöz kiválasztunk, ablakot nyitnak gondolkodásunkra, másokhoz fűződő kapcsolatainkra, és érzelmeinkre. Azt aszó, hogy „anyós” számtalan módon tudjuk kifejezni a feleségünk számára.  Nem ugyanazt jelenti, és hangulatában mást mutat az, hogy” Édesanyád; Anyád; Mama; Mami; az a drága jó Édesanyád; Szüléd; az Anyósom.” Amikor hazugságra szánjuk el magunkat, a felkészülés során megválogatjuk, „rágjuk” a szavakat, hogy a legteljesebb módon fejezze ki igazságunkat, és kételyek se ébredjenek a másik félben. Minden szóhoz kötődhet valamilyen asszociáció, aminek egy része az együttélés során fejlődik ki. Tudjuk, hogy milyen gondolatokat kelthetünk. Ha rögtönöznünk kell, akkor is a legkevésbé asszociálható kifejezéseket keressük. Gondoljunk az igen szóra, hogy azt hányféle hangsúllyal mondhatjuk, és nonverbálisan is hányféleképpen fejezhetjük ki. van egy árnyalatnyi különbség az igazság, és az igazságként kimondott hazugság között. Ha kellően nagy a szókincsünk, és használni is tudjuk, akkor képesek vagyunk ráérezni a tényleges igazságra.

Hazugságnyom: kérdésre adott válaszában a mi szavainkat használja.

            Számtalanszor előfordul velünk, hogy a reggeli találkozásnál a munkahelyen egy-egy udvarias gesztussal üdvözöljük egymást. A „Jó reggelt-re” „Jó reggelt” a válasz. Nem erőlködünk a válasszal. Azonnal, és gondolkodás nélkül tesszük. Előfordul, hogy a megkérdezett nem gondolkodik a válaszon, hogy időt nyerjen, megismétli a szavainkat. Nem feltétlenül rossz értelemben. Ám az ilyen ismétlés lehet hazugságjel is. Például, ha egy megbántott házastárs megkérdezi a párjától: „megcsaltál valaha? A válasz: „nem! Nem csaltalak meg. Megcsaltalak valaha? És tovább húzza választ. „Nem sohasem csaltalak meg.” A hazug gyorsan akar válaszolni. Késlekedés közben megjelenhetnek rajta más hazudságjelek. Ekkor minden töredék másodperc nagyon hosszúak tűnik. A gondolkodást nem igénylő „töltelék” válasszal kitölti az időt, és elmúlhatnak a kellemetlen érzései, melyek elárulhatnák hazugságában.

Hazugságnyom: a túlhangsúlyozott válasz

            Az, aki az igazságot mondja, nem foglakozik azzal, hogy vajon félreértik-e a mondanivalóját. Kész arra, hogy bármikor tisztázza a félreértést. Aki hazudik, egyértelmű akar lenni abban, hogy megértik, és ezzel képes lehet megváltoztatni a beszélgetés témáját, hogy ne kapjon több kérdést. Ha a bizonyítékai gyengék, akkor az általa választott stílus határozottabb, erősebb, hogy a hangjával kompenzáljon. Például. Kérdezd meg, hogy csalt-e az iskolában dolgozatíráskor. „Biztosan tudom, hogy nem!” Válaszolhatja. Tudjuk, hogy ilyen ember nincs! Többet, vagy kevesebbet mindenki csalt. Normál esetben ezt a választ meg kell fontolni, és a válasszal nem kell letaglózni a partnert.

Előfordul, hogy valaki vitathatatlanul állít valamit. Ha biztos az állításában, nem kell kompenzálnia sem hangerővel, sem stílussal. Ha rákérdezésre a szemünkbe nézve ismétli meg, - esetleg más szavakkal, - akkor tudhatjuk, hogy igazat mond.

Hazugságnyom: a Freudi kiszólás

            Néha mást mondunk, mint amit szeretnénk. Ez megfelel a Freudi kiszólásnak. Agy kontrollálatlan rés keletkezik a gondolatainkban, és azt ki is mondjuk. Ez többnyire egy-két szó, mert rendszer azonnal zár. Mondhatja valaki, hogy „szorgalmasan dolgoztunk a feladatainkon” Ha elszólja magát, azt mondja, hogy „szorgalmasan másoltunk egész nap” Nem mindegy, hogy eredeti, vagy csak másolt a munkánk.

Hazugságnyom: ha valaki kívülállónak mutatja magát, vagy mellébeszél

            Ha kérdésünkre valaki személytelen és általános válasz ad, jobban oda kell figyelni rá. ha arra a kérdésre, hogy „őszinte voltál velem tegnap este?” Légy óvatos, ha következő választ kapod. „Soha nem hazudnék Neked. Tudod, hogy gondolkodom a hazugságról.” Vagy ha a következő kérdésre hogy „Loptál-e életedben” azt válaszolják, hogy „a lopás bűn. A legrosszabb, ami elkövethet ember” Ugyanis ezek a válaszok nem adnak egyértelmű választ a kérdésre. Mondhatjuk azt is mellébeszél a kérdésnek. Kívülállóként válaszol.

Hazudságnyom nyomában: hallgatni arany

            Valaha ráéreztél-e arra az első pillanatra, amikor a beszélgetés megcsúszott, nyugtalanságot, és aggodalmat okozott? Amikor kényelmetlenül érezted magad, és csend, a hallgatás problémát okozott? Házaspárok esetében előfordulhat, hogy képesek órákon keresztül szótlanok maradni, és ez nem okoz számukra hiányt. Az ilyen szituáció meglehetősen ritka. Ugyanakkor hazugság esetén a hallgatás kényelmetlen érzéseket okoz. Tipikus példa, ha a barátnőjét megkérdezi valaki, hogy „hol voltál tegnap este?” „Moziban” Ha hallgatás a válasz, az kis feszültséget okoz, mert a válaszadó azt hiheti, hogy nem hitték el, amit mond, ezért folytatja. „Moziba mentem, megnéztem egy jó filmet” a hatás hasonló lesz, ha nincs reakció. Folytatni kell. Egy klasszikus krimit néztem meg... A hazug folyamatosan, és szakaszosan mondja a maga sztoriját addig, amíg megnyugtató választ nem kap. A csendet, a hallgatást beszéddel igyekszik kitölteni.

Hazugságnyom: a beleértett válasz

            Ha valaki nem akar válaszolni a kérdésre, akkor alkalmazza sejtető, a burkolta célzott választ. Például. Feri vakrandira készül valakivel, akit sohasem látott, és megkérdezi. „Csodálatos vagy?” A lány válaszol: „hetente három napot dolgozom. A másik három napon aerobik órákra járok, bejegyzett modell vagyok, és sokat gyakorlok.” Végül is nem válaszol a kérdésre, csak sejteti, hogy nagyon attraktív. Azt viszont elhallgathatta, hogy „extra size” méretű. Köznyelven szólva nagyon dundi.

            A következő példa egy sajtótájékoztatóra visz. Nixon elnök titkárát kérdezi egy újságíró a Watergate botrányt követően.

Ú: Az elnök felszólított-e valakit, hogy mondjon le.

T: Már mondtam, hogy nem terveznek váltást a személyzet körében.

Ú: Nem a kérdésre válaszolt. A kérdés az volt, hogy „az elnök felszólított-e valakit, hogy mondjon le”

T: elsőre is megértettem a kérdést, és csak azt mondhatom, hogy „nem terveznek váltást a személyzet körében”

Hazugságnyom: a történet hiányzó része.

            Minden hazudsággal kapcsolatos történetnek van egy hiányzó része. Az igazság, ami elhallgatásra, hamisításra kerül. A ki hazudik, azon van, hogy ezeket a részeket valami hihetővel pótolja. Az Ő nézőpontja szerint.  Akinek a történet szól, szinte biztos, hogy másként látja a világot. Neki más nézőpontja lesz. A kettő közötti különbség, kérdéseket vet fel, amire válaszolni kell. Ezzel szinte azonnal borulhat a hazugság egysége. A történetbe más emberek is megjelenhetnek, akik nincsenek beavatva a hazugságba. Szinte azonnal adódik a lebukás lehetősége. Elég, ha az illető egy másik alkalommal elszólja magát. Hihetőbb a történet, ha ennek a bizonyos harmadik személynek a véleménye, gondolatai is megjelennek történetben. Aki hazudik, ilyenre ritkán vállalkozik. Ez ugyanis újabb veszélyforrást jelent. Ez hogy működik a valóságban? Kérdezd meg a barátnődet, hol volt előző este. Sokáig dolgozott. Mondja Ő, de ez nem eléggé meggyőző. Várhatsz tőle magyarázatot. Két lehetséges válasz következik. Melyik a meggyőzőbb?

1.      Nem igazán voltam éhes, és a hazamentem. A szobatársammal néztem a TV-t. Tésztát készített, de nem kértem.

2.      Nem igazán voltam éhes, és hazamentem, szobatársammal néztem TV-t. A szobatársamat sokkolta, hogy nem kértem a híres tésztájából, amit direkt nekem készített.

Mindkét válasz hasonló információkat tartalmaz. a második kiegészül a barátnő véleményével. Ez a hihetőbb verzió. A harmadik fél véleményének megosztása hihetőbbé teszi a sztorit.

Hazugságnyom: „minden kiválóan ment”

            A történetekből sokszor hiányzik valami. Ami rosszul ment. Aki hazudik, vigyáz arra, hogy a történet teljes legyen, ezért sokszor egy dimenziósra sikeredik. Ha barátod a kirándulásáról csak jókat mond, nyugodtan lehetnek fenntartásaid. Olyan ugyanis nincs, hogy minden jól megy egy kiránduláson. Valami kis gond, probléma mindig felmerül. A házasságokban is. Mégis van, aki szuperlatívuszokat tud mondani róla.

Hazugságnyom: van-e valami, amit tudni szeretnél

            A jó hazudozó kérdéseket tesz fel. Ha minden jól ment hazugság közben, egységes lesz a kép. Nem lesz kérdés. A hazudozó szempontjából még van kerekítési lehetőség. Minél meggyőzőbbnek fog látszani, annál biztosabb lehet a dolgában.

Hazugságnyom: az agresszív védekezés

Legyünk őszinték! Az igaztalan vádakat mindenki visszautasítja. de emiatt senki sem akarja földbe döngölni a másikat. Viszont akinek vaj van a fején, és nagy veszteni valója, az mindenkinél határozottabban fog fellépni. Nagy hanggal, agresszivitással. Ennek egyetlen célja van. Elejét venni a további kérdezősködésnek, és téma felvetésnek. A gyanúsítás alatt az érintett ártatlan képest fog vágni, mint diák, aki „megtanulta” a leckéjét, csak éppen most nem jut eszébe. A viszont válasz többnyire úgy kezdődik: MííííT?

Hazugságnyom: minden szóról szóra igaz

Biztosan találkozott már olyan személlyel, aki úgy kezdte: „minden szóról szóra igaz.” „Na, jó! Elmondom az igazat!” Van, akinek a habitusához hozzátartoznak az ilyen mondatok. Őket viszont ismerjük, és tőlük el is várjuk az ilyen bevezetőt anélkül, hogy kételkednünk kellene bennük. Ha valaki igazat akar mondani, nem feltétlenül kell így kezdenie a mondanivalóját. Nem előtte kell meggyőzni a partnert, hanem a mondandó által. Hasonló mondatokkal kezdi az is, aki hazudni akar. Ha valaki igazat akar mondani, ugyan miért kellene ilyen bevezetőt mondania. Miért lenne szükség arra, hogy bizonyítsa becsületességét, hiszen ha az ismeretség régi, feltehetően kialakult az a légkör, ami nem igényli az ilyen megerősítést. De ismerős lehet az is, hogy „miért hazudnék Neked? Ismersz! Nem? Én képtelen vagyok hazudni. Neked meg főleg nem! Közben erős szemkontaktust tart, amivel lesi a reakcióidat. Biztos, hogy van valami oka annak, ha a becsületességét kell valakinek hangsúlyozni.

Hazugságnyom: letaglóz a válasz pontossága

            Azt hiszem, hogy többségben vagyunk, akik arra sem emlékeznek, hogy mit csináltunk egy hete munkaidő után. Hacsaknem a rutin dolgainkat. De vannak, akik arra kérdésre, hogy mit csináltál másfél éve délután háromkor, kimerítő választ adnak. Elindulta Vásárolni, mert szerettem volna egy szép pulóvert venni. Szép napos délután volt, már enyhült a meleg, ezért inkább betértem a parkba, ott találtam egy árnyas padot, amiről pont akkor állt fel egy szerelmes pár, és leültem…

            Elgondolkoztató. Lehet, hogy akkor történt valami, ami titkolni, rejteni való. Felkészült rá, hogy fedő történetet kell előadnia. Most megtette. Az így elpróbált válasz olyan információkat tartalmaz, amire nem voltál kíváncsi. A politikusok képesek így mellébeszél, és nekik  mindenről ugyan az jut eszébe. Mint nálunk. „Monnyon le” „Az elmúlt nyóc év…”

Hazugságnyom: a megismételtetett kérdés

Hümmögés, érzékelhető szünet helyett időnyerési lehetőség a válaszra történő visszakérdezés. A „magyarázó, pontosító” kérdés megismétlése hosszabb ideig tart, és közben fejben tisztázni lehet a „helyes válasz” kritériumait. Például. Megkérdezed valakitől, hogy mennyi idős. Visszakérdez: mennyinek gondol? Valami mondasz. A válasz függvényében születik meg a válaszod. Nyilvánvaló, hogy kérdésed befolyásolja válaszban. Valószínű, hogy meg akar lepni. vagy fiatalítani akarja magát, - Többnyire ezt teszik a nők, vagy többet mond. Ez inkább a férfiak kiváltsága.  Néhány példa kérdésfeltevésre:

·         megismételné a kérdést?

·         attól függ, hogy gondolja.

·         pontosan mit is szeretne tudni?

·         Miért nem kérdezi meg mástól

·         Ezt hol hallotta?

·         Hogy jön ez ide?

·         Kicsit pontosabban kérdezze!

·         Hogy van bátorsága ilyet kérdezni?

·         Azt hiszem, mindketten tudjuk a választ.

·         Ez nem olyan egyszerű kérdés

·         Tudni szeretné a titkot! Én is!

·         Ez nem az a hely, ahol ilyet meg lehet beszélni

Összegzés:

·         A harmadik fél nézőpontja hiányzik a hazugságból. így az többnyire egy nézőpontú.

·         A hazugsághoz kapcsolódva ritkán jelenik meg negatív aspektus.

·         A hazug készséggel válaszol a kérdésedre, de kerüli, hogy bármit mondjon magáról.

·         Annyi információt ad, hogy még eladható legyen történet.

·         Felhasználja a szavaidat válaszhoz.

·         Falat épít azzal a várakozással, hogy feldolgozza kérdést. Ha teheti, pozíciójából eredően korlátozza a kérdezési lehetőséget

·         Freudi módon elszólja magát.

·         Személyteleníti a választ, és nem válaszol közvetlenül a kérdésre.

·         Kitér a kérdés elől