Szituációban működik

    Az emberi nem sajátossága, hogy beszéd segítségével kommunikálunk egymással.  Mindenki tudatában van annak, hogy kommunikációs kompetenciáink szoros kapcsolatban vannak sikereinkkel, eredményeinkkel. A megértés, és megértetés a művészetektől kezdve a tudományokig eltérő megközelítéseket követel. Iskolák, tanfolyamok, tréningek szerveződnek a fejlesztésére. 

    Kommunikációnknak  fontos területe a nonverbális kommunikáció.  Ide mindent besorolhatunk, ami a kívül esik a szavakon. Ennek a fejlesztésére már kevesebb figyelem irányul.  Pedig lenne miről beszélni. Ugyanis a kommunikációra vonatkozó kutatások arról szólnak, hogy a megértés csupán 

·         7%-ban épül a beszédre.  

·         38%-ban a beszédhez kapcsolódó vokálizálásra, és 

·         55%-ban a nonverbális jelekre. 

     A százalékok mögé tekintve látni kell, hogy az emberi érintkezésben a beszéd a megértésnek csupán a töredékét teszi ki. Adott a feladat! A megértést, és megértetést ki kell terjesztenünk a nonverbális kommunikáció területére. Ezt a feladatot az érzelmek emberi létezésben betöltött szerepének elemzésével, és kommunikáció gyakorolt hatásának megismerésével  oldjuk meg. Az értelmezést kiterjesztjük az érzelmi intelligencia, és az érzelmi kommunikáció területére. 

Ehhez a képhez nem kell magyarázat. Mindent "elmond" a látható érzelem. 

    A nonverbális kommunikáció megértése szinte csak szituációban lehetséges. Nézzük az alábbi képeket. Egy kislány fürdik. Érzelemkifejezésével egyértelműen jelzi mire gondol. Meg is értjük a fürdetésről mutatott véleményét.

Látható módon meglepődik. Nem tudja mi történik vele

A megoldás szélesebb kerete

    Ma már tudjuk, hogy az emberi problémamegoldásnak két oldala van. Az egyik az általános-, a másik az érzelmi. Az intelligencia tudományokra épül, melyek ismeretelemei korosztályokra, iskola típusokra építve kerülnek be a tantárgyak anyagaiba. Az érzelmi intelligencia (ÉI) más természetű dolog. A társas élet szabályozásában vesz részt. Iskolában nem tanítják, és szocializációs folyamatokon keresztül sajátítjuk el. Az ÉI segít minket abban, hogy ismereteinket, tudásunkat, kompetenciáinkat érvényesíteni tudjuk embertársaink között.   Az ÉI az elmúlt évtizedekben került az érdeklődés középpontjába, és kutatásának fő irányait Peter Salovey és John D Mayer jelölte ki. Munkásságuk „az érzelmi intelligenciát négy képességcsoportra osztja.

-        a. az érzelmek észlelése, és kifejezése

-        b. az érzelmek beillesztése s gondolkodási folyamatokba (érzelmi integráció)

-        c. az érzelmek megértése, és

-        d. az érzelmekkel való bánásmód”[1]

    A két intelligencia egymás mellett élését napjainkra elfogadta a közvélemény. Fiatal tudományról van szó, ezért rendszeréből hiányzik az az alapozás, amely biztosíthatná az érzelmek egyértelmű észlelését, azonosítását, választ adna az érzelmek szerepére a gondolkodási folyamatokban, és segítené az integrációt az általános intelligenciával. Ezt napjainkban több tudományterületről kell összehangolt módon "levadászni".  A következőben található ilyen gyűjtemény összegzett módon érzelmi tudatosságunkban jelenik meg. 

Az érzelmi tudatosság

     Az evolúció folyamatában az érzelmeknek jól meghatározható funkciói alakultak ki, melyek az emberi problémamegoldás folyamatában aktív észesei a kommunikációnak, és a problémamegoldásnak.

    Az alapérzelmek a túlélést biztosítják. Ezek száma korlátozott: öröm, harag, szomorúság, undor, meglepetés, félelem, bizalom, előérzet. Sajátosságuk, hogy nincs bennük gondolkodási elem. Rendkívül gyorsak, intenzívek, és rövidek. Jól látható jeleik egyetemesek. Az alapérzelmek van kiváltó oka, a testünkön látható jelei, életben maradásunk érdekében konkrét funkciója, és a magatartásunkban látható megjelenése. Minden eleme behelyezhető egy oksági folyamatba. Jelenléte, és fejlődése nyomon követhető az állatvilágban is. A képen igazi, túláradó örömöt látunk. Hazatért (a fogságból a katona, gyerek, férj, apa)

    A magasabb rendű érzelmeket a szocializáció, az emberi érintkezés során sajátítjuk el, és a funkciói is ehhez kapcsolódnak. Az együttműködést szolgálnálják. Vagy jól, vagy rosszul. A közösség erősítése mellett egyéni  érdekeket, szükségleteket, célokat is magába foglal.  Akár mások ellenére, kárára is. Az evolúció folymatában mindig az erősebbnek van túlélési lehetősége. Bár a társadalmi szabályok ezt felülírják, hosszú távon egyértelműek az irányok. Ha nem akarunk a vesztesek közé tartozni, érdemes minél magasabb szintre jutni az érzelmi tudatosság területén.

    Az érzelmi kommunikáció jelrendszere ott van minden emberi érintkezésben, információ cserében, meta, és nonverbális jelben. Az érzelmek önálló jelentéssel bírnak, és más kommunikációs forrásokhoz kapcsolódva jelentős tartalommódosító hatásuk van. Nem véletlen – sőt természetes dolog - hogy az érzelmek észleléséből fakadó félreértések konfliktusforrásokká válnak. Ilyenkor az együttműködés, a megértés helyett a félreértésekből fakadó gyanakvás, esetleg szembenállás alakul ki. 

    A fejlődésnek voltak negatív hatásai is. A bonyolultabbá váló feladatok megoldása során az emberi érintkezésben az érzelmi kommunikáció egyre inkább háttérbe szorult, és jelentősen szélesebb információ átvivő kapacitásánál fogva előtérbe került a beszéd. Ugyanakkor az érzelmi kommunikáció minden verbális akció kísérőjeként van jelen az életünkben. Ha ez így van, akkor itt az ideje, hogy megismerjük a működését

    Az érzelmi intelligencia fejlődése végig kíséri életünket, és az itt megszerzett kompetenciák előnyt jelentenek számunkra az emberi érintkezésben, mások szándékainak felismerésében, a manipulációs kísérletek elhárításában, a közlés, a kommunikáció igazság tartalmának megítélésében, a hazugságok kivédésében. Az érzelmi tudatosság: az érzelmekkel kapcsolatos ismeretek képességek, készségek, kompetenciák ismerete, és alkalmazása a verbális kommunikációhoz kapcsolódó folyamatokban.

Az emberi szándékok felismerésnek útja

    A program logikája a szándékok felismerésére irányul az evolúció ma is ható szabályainak megfelelően. A verbalitáson túl állandó kérdés a másik fél motivációinak, céljainak, szükségleteinek a felismerése és megértése, hogy tényleges magatartásunkat ehhez tudjuk alakítani. A szándékok megértése „köznapigondolatolvasásként”, genetikailag kódoltan élő képességünk. A verbális, és a nonverbális kommunikáció jelei közötti összhang vagy diszharmónia elemzésére épül. Az érzelmeknek oka, folyamata, és specifikus testi jelei vannak, melyek felismerhetők, és a kommunikáló szándékai ellenére elárulják valódi szándékait. Minden érzelemnek egy csak rá jellemző - várható magatartásbeli következménye van. Az undor megakadályozza, hogy számunkra káros ételt fogyasszunk. Haragunkkal távol tartunk másokat. Örömünkkel vonzódásunkat fejezzük ki. ...

    Magatartásunkat döntéseink sorozata szabályozza. Az „érzelmek és a döntések”kapcsolatának ismerete hozzásegít a partner várható elhatározásnak, és alternatíváinak a felfedéséhez. Az érzelmi programok és a döntések szimbiózisa az evolúcióra vezethető vissza. Kialakult az elme-test kapcsolat, amely a szituációkhoz történő alkalmazkodást hivatott szolgálni. Elménk a körülményekhez, azok változásaihoz, a benne meglévő tapasztalatok, ismeretek felhasználásával pozícionálja a testünket. Látható módon irányítja figyelmünket, rendszerezi az így gyűjtött információkat, és pontosítja a működő érzelmi programokat és magatartásunkat. „Testbeszédünk elárulja”, hogy mire készülünk. Ez is a szándékok felismerését, és a gondolatolvasást támogatja. Elménk rejtett döntéseink végrehajtására is felkészíti testünket. Az ezt mutató érzelemkifejezések is testi jelek formájában jelennek meg.

    A szándékok felismerést segíti az a belső programunk, amely úgy működik, mint egy hazugságvizsgáló. Ami észlelünk az igaz, vagy hamis. Ahogy a tárgyi világot elemzi, ugyanúgy összeveti egymással a verbális, és a nonverbális jeleket. Ha az emberek tudnák, hogy hány információforrást működtetnek, ezek közül csak néhányat képesek rövid ideig tudatosan befolyásolni, és az így kialakuló inkongruencia elárulja őket, akkor ártó céllal sohasem hazudnának

A probléma megoldási folyamat bármely elemét vizsgáljuk, a háttérben mindig találkozunk az érzelmi összetevőkkel.

    Egyrészt az észlelési rendszeren keresztül, amely a figyelmünket irányítja, aktivizálja motivációs rendszerünket, összerendezi az elérhető, és a tudatunkból kinyerhet információkat, ha az hiányos újabbak megszerzését organizálja, miközben agyunkat erre és csak erre a problémára hangolja rá.

    Másrészt az új helyzetnek megfelelően áthangolja érzelmi rendszerünket, kioltja az előző érzelmeket, lecsendesíti hangulatunkat és elindítja az újakat. Érzelmeinket - arányos mértékben - a szituáció pillanatnyi mozzanataihoz hangolja, és egyensúlyba hozza a kognitív szféra követelményeivel.

    Harmadrészt pozícionálja testünket, beállítja energia szintünket, és fiziológiailag alkalmassá tesz minket, hogy testi kompetenciáinkat szükség esetén minél gazdaságosabban és optimálisan használhassuk fel az aktuális érzelmi program követelményeinek megfelelően. Biztosítja, hogy kiszolgálja a támadás, a védelem, a menekülés, az öröm funkcióit.

    Negyedrészt az egész folyamatba bekapcsolja szocializációs folyamataink során elsajátított értékek, hitek, szükségletek, magatartásminták, célok, követelményeit.

    Végül az egész rendszert összehangolja az emberi együttélés folyamatában kialakult kultúra, szokások normáival. Minden döntésünkben benn rejlik a jó, és a rossz erkölcsi meghatározottsága.

Az érzelmek szerepének, funkcióinak, lefolyásának, jelrendszerének ismerete egy új típusú problémamegoldási rendszert eredményez, amely ismereteinkkel, képességeinkkel együtt a szociális területekre is kiterjedve, növeli döntéseink hatékonyságát.

Tartson velem!

[1] Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája