Gondolatolvasás a köztudatban

    A gondolatolvasás Magyarországon úgy jelenik meg, mint cirkuszi mutatvány. A világháló gazdag lelőhelye a gondolatolvasás irodalmának. Csak rá kell kapcsolódnunk az internetre, és azonnal „tisztában leszünk” a lehetőségeinkkel. Könnyed módszertani ajánlatokat olvashatunk arról, hogy 5-7 jel alapján miként leplezhetjük le társunk hűtlenkedését, hazugságát vagy bizonyosodhatunk meg a szerelméről.

    Az elmúlt néhány évben érzékelhető módon változtak a hírek. A folyamatok bíztatóak. Az ezotéria, és a mentalizmus helyébe egyre inkább a tudományos megközelítés lép. Jó tudni, hogy ilyen gondolatolvasó technológiákkal harcolnak a terrorizmus ellen. Ebben Amerika jár az élen. Paul Ekman kutatásaira épülve készülnek, és egyre hatékonyabbak azok az arcfelismerő szoftverek, amelyek nagy közösségi tereken, repülőtereken keresik a környezettől elütő érzelemkifejezést és testbeszédet mutató személyeket.  Ők veszélyt jelenthetnek a környezet számára. Kihallgató tiszteket készítenek fel a feladataik jobb ellátására.  A gondolatolvasás része az életünknek, és a biztonsági szolgálatok is megtalálták benne a lehetőségeiket.

    A jelek azt mutatják, hogy van egy képességünk, amiről nem tudunk, amit nem ismerünk, ám akaratlanul is gyakorlunk, és nem egyformán oszlik el közöttünk. Az emberek ellentmondásosan viszonyulnak hozzá. Egyrészt örülnének, ha megértenék kimondhatatlan kéréseiket. Másrészt titkolni szeretnék céljaikat. Harmadrészt jó lenne ha többet tudnának partnereik szándékaiból. 

Szemtől szemben

    Az egészséges ember összefüggéseiben látja világot. Mint naiv pszichológus észleli embertársait. Arra törekszik, hogy megértse magatartásukat, és alkalmazkodjon hozzájuk. Az ember társas lény, és „ha nem lennének képesek mások gondolatainak, érzéseinek a megkülönböztetésre, képtelenek lennének kezelni a legegyszerűbb társadalmi szituációkat és nem tudnának közvetlen emberi kapcsolatot teremteni másokkal”[2] írja A. M. Paul a Psychology Today 2007-es számában. A gondolatolvasás kompetenciái az evolúció folyamán alakultak ki, épültek be génjeinkbe, és neveltetésünk során válnak teljessé. Nem kell szuperemberré válni ahhoz, hogy a kommunikáció bonyolult világában társaink szavai mögött felfedezzük az igazi szándékot.

Miért fontos?

    7-38-55. Érdekes számsor. Azt jelenti, hogy a szemtől szembeni érintkezésből 7% esik a beszéd tartalmi, 38% a beszédhez kapcsolódó vokális, és 55% a nonverbális kommunikáció jeleire. A számokon lehet vitatkozni, a tényeken viszont nem. Belátható, hogy mások az arányok az egyetemi katedrán a beszéd, és megint mások a szexuális együttlét során a testbeszéd javára. 

   Az elmúlt évszázadokban félrevezettek minket. Elhitették velünk, hogy az emberi érintkezésben a beszéd a legfontosabb eszköz. Nagyon elkerülte a figyelmet a nonverbális kommunikáció problémája.

    Félrevezettek minket, mert elhitették, hogy gondolatolvasás a mágusok, a szemfényvesztők, és a mentalisták birodalma. Ma is ezt sugallja a tömegtájékoztatás, és a szórakoztató ipar.  Ezzel szemben tény az, hogy az evolúció folyamatában kialakult bennünk a szándékok felismerésének a képessége, ami megóvta őseinket a megtévesztéstől, és az ezen keresztül leselkedő veszélyektől.  Az evolúció történetében a testbeszéd olvasásának képessége megelőzte a beszéd kialakulását. 

    Ugyanakkor saját gyakorlatunkból tudjuk, hogy miként tegyünk különbséget a szóbeli közlés tartalma, a mögötte rejtőző valóságos szándék, az őszinteség és a hazugság között. Gyakoroljuk nap, mint nap. Értő gonddal figyeljük főnökeink, munkatársaink, szeretőink, ellenségeink, családtagjaink, üzleti partnereink minden rezdülését. Tudjuk, hogy ők is ezt teszik velünk. Hasonló elszántsággal próbáljuk rejteni titkainkat, vagy kommunikálni szavakkal ki nem fejezhető céljainkat.

     A megértés kulcsa érzelmeinkbe rejtve létezik. Az alapvető érzelmekben, melyek problémamegoldásunkat vezérlik, és a túlélésünket biztosítják. A magasabb rendű érzelmekben, melyekben gondolkodási elemek is léteznek, és szociális kapcsolatainkat befolyásolják. Az elme-test kapcsolatban, amelyben az érzelmek funkcionalitásából fakadó módon jelennek meg a valóságos gondolataink, és szándékaink. A kérdés az, hogy az így nyert információk hogy harmonizálnak a beszéddel, amiben tudatosságunk, és megfontolásaink jelenek meg. A harmónia a beszéd igazságát hangsúlyozza. Az inkongruencia veszélyt jelez. Működni kezd a megérzésünk.  Ez egy különleges érzelem, amely mint "hatodik érzék" jelenik meg érzékszerveink összműködésének eredményeként. Ennek az összhangnak a megtalálására, az eltérések okainak a feltárására épül a mindennapos gondolatolvasás.

Működés közben

    Az evolúció során az embereknek egyre bonyolultabb feladatot kellett megoldaniuk. A túléléshez, és az együttműködéshez hosszú ideig elég volt az érzelemkifejezés, a testbeszéd, a nonverbális kommunikáció. Egy bizonyos idő után a tevékenységek összetettsége, pontossága megkívánta a beszéd gyors ütemű fejlődését. A szóbeliség biztosította a mondanivaló egyértelmű értelmezésének a lehetőségét. A nonverbális jeleknek a szituációktól függően szélesebb értelmezési tartománya, esetenként félreérthető tartalma van. Ezek a jelek túlélték az évszázadok változásait. Pontosan azért, mert nem vagyunk képesek uralni valamennyit, érzékletesen árnyalják, módosítják estenként meg is változtatják a beszéd jelentését, mert valódi szándékainkat, céljainkat fejezik ki. A verbális - szándékos, és a nonverbális – szabályozatlan kommunikációs jelek együttes értelmezése a mindennapos gondolatolvasás alapja. Ezt kell újra tanulnunk, és ezt kell értelmeznünk.

    A kutatók úgy találták, hogy a gondolatolvasás kiindulási pontja a beszéd. A beszédben megfontolt tudatosság jelenik meg. Dokumentálható, lejegyezhető, számon kérhető, ezért az emberek nagy része megválogatja a szavait. Ezzel együtt, a szándékolt tartalomnál többet is megtudhaunk partnereink gondolkodásáról. Jelentése van annak is, hogy az illető milyen gondosan fogalmaz, a szöveghez kapcsolódó gesztusok, a vokális jelek összhangban vannak-e, vagy nem.

    A gondolatolvasás kulcs embertársainkhoz, és mert sokfélék vagyunk, egy kulcscsomót kell a kezünkben tartanunk. Ráadásul korlátjaink is vannak. Mások gondolataiba történő belelátás lehetősége, pontossága annál nagyobb, minél jobban ismerünk valakit. A folyamat természetesen kétoldalú. Mások is hasonló módon szeretnének kiismerni minket. Magatartásunkban egyszerre van jelen a rejtés, az álcázás, és a félrevezetés. Ha valakit szeretnénk közelebb engedni magunkhoz, annak többet mutatunk magunkból és az életünkből. A gondolatolvasás segítségével egy bonyolult szociálpszichológiai játék folyik az összehangolódás irányába.

    Ha a mindennapos gondolatolvasás az intuícióra épül, - írja A.N. Paul a hivatkozott cikkében – „akkor összetett dolog lesz az, ami biztosítja, hogy teljesen kiaknázzuk megérzéseinket, a magunk észlelési és gondolkodási képességeivel. Amikor megpróbálunk belelátni valakinek a fejébe, megértjük a szavait, figyeljük arckifejezését és a testbeszédet, figyeljük beszéde tónusát, és hanglejtését. A beszédben vannak töréspontok, amikor a befolyásolás hangulata, és tónusa változik. Nem tudjuk hajszálpontosan követni partnerünk minden gondolatát, és érzését, de könnyedén észrevesszük ezeket a változásokat.”

    Van intenzívebb területe is a gondolatolvasásnak. Az érzelmek területén. Az érzelmek nagy része automatikusan jelzi, hogy beszélgető partnerünk hogy reagál mondanivalónkra. Elutasítja, tetszik neki, haragot vált ki, esetleg unalmasnak tart minket. Ha erősen figyelünk, partnerünkhöz hasonlóan éljük át mondandójának fiziológiás jellemzőit. Hasonlóan a színészi mesterséghez, - aki előadása közben más karakterré válik, - beleélésünkkel mi is érezni fogjuk azt, amit a másik személy is érez. Minél jobban átvesszük mások magatartását, beszédét, ritmusát, gesztikulációját, kifejezéseit, testi irányultságát, annál jobban belelátunk gondolataiba, és érzéseibe.[3] Fejteget Ekman és Friesen „Unmasking the face” című munkájukban. Az így kialakuló összhang nagy segítséget ad a gondolatolvasáshoz. Az empátiás átélés egy bizonyos szint után azt is lehetővé teszi, hogy kitaláljuk partnerünk következő szavát, mondatát. Amikor magunkra szedjük valakinek az aggodalmát, vagy kudarcát, ez kiváltja a harcoljunk, vagy meneküljünk reakciónkat, ami megdobogtatja a szívünket, és emeli a vérnyomásunkat. A kutatók azt is kimutatták, hogy azok, akik érzékenyebbek az érzelmek étvételére, az érzelmi fertőződésre, pontosabban olvassák az emberek negatív gondolatait.

     A testbeszéd olvasása nagy lehetőség a gondolatolvasás kiteljesedésében.  Az akaratlan mozdulatok feltárják a legtitkosabb reakciókat is. Mindenki folytat belső párbeszédet. Kommentálja hallottakat, válaszokon gondolkodik. A gondolatokhoz tapadó érzelmeken keresztül arcunk kiválóan mutatja ezek változását. De az elme test kapcsolat részeként az érzelmek cselekvéshez pozícionálják a testünket, aminek látható mozgásos jelei vannak. A testbeszéd ugyanakkor sokkal tágabb kategória, mint azt gondolnánk. A távolságtatástól kezdve a fejtartáson át a végtagok mozgásán keresztül érzelmeket tár fel, melyek valódi szándékainkat mutatják. Nagy részük gyorsan múló és rövid ideig tartó mozgás, ezért túlnyomó többségüket nehéz felfedni. 

Leszámolás néhány tévhittel

    Sokan gondolják, hogy a nemi szerepekből adódóan a nőknek előnyük van a gondolatolvasás területén. Hol van a női intuíció? Tette fel a kérdést Dr. William Ickes az Arlingtoni Texas Egyetem pszichológusa. - Róla úgy tartják, hogy Ő az empátia mérésének a megteremtője. – „Amikor 20 éve kollégáimmal elkezdtük tanulmányozni az empátia, - másként mondva a mindennapos gondolatolvasás pontosságát, - azt vártuk, hogy a nők hatékonyabbak más emberek gondolatainak és érzéseinek a felismerésében. Ez az elvárás a női intuícióról szóló kulturális sztereotípiára épült. 20 év kutatásai alapján mondhatjuk, hogy nincs ilyen nemi alapokon álló különbség.” Írja a blogjában a kutató[4] Ez nem képességi, hanem motivációs különbség, mondta Ickes. A mindennapi életben úgy tűnik, hogy a nőket könnyebb motiválni, hogy megértsék más emberek gondolatait és érzéseit. A motiváció szerepe a gondolatolvasás pontosságában azt is jelenti, hogy segít megfejteni mások ellenszegülését. Az új házasok nagyon jól érzik egymás tudati állapotát. De pontosan akkor, amikor elvárják tőlük, hogy tegyék jobban, valami szokatlan történik. Az empátia pontossága csökken az első házas évek után. Miért fordulhat elő, hogy jobban ismerve egymást, rosszabb lesz egymás megértése? Egymással szemben arrogánssá válnak. Romlik a motiváltságuk és kevésbé hajlandók erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy olvassanak egymás gondolataiban. Ickes felveti, hogy a motiváció hiánya hat a házasság dinamikájára. Kutatási adatok bizonyítják, hogy egy év elteltével csökken a házastársakkal meglévő elégedettség. … folytatja a blogjában Ickes

    A gondolatolvasás kutatói további meglepetésekről írnak. A felvetés arról szól, hogy aki magas pontokat ér el „érzékenységi tesztek” kitöltésekor, jó gondolatolvasó lehet. De ez nem így van. A tények bizonyították, hogy a legnagyobb pontosságra a hazug ember képes, miközben partnere arckifejezését követi, hogy lelepleződött-e.

Feltételek és korlátok

    Feltehetjük azt a kérdést is, hogy melyek a hatékony gondolatolvasás feltételei. Elengedhetetlen a magas érzelmi intelligencia, a jó verbális kifejezőkészség, a nyitottság és a megfelelő mentális állapot. Minden, ami növeli az empátiánkat. Elemi feltétel érzékszerveink kifinomult hangolása, amely azonnal jelzi az érzelmi modulációt a beszédben, a szavakban, és a testbeszédben. Fontos feltétel mások elfogadásának a képessége. Aki belátó, megértő az idegenekkel szemben, - mert kevesebb benne az elutasítás, a hátrányos megkülönböztetés, az előítéletesség - az empátia és a gondolatolvasás területén is eredményesebb lehet másoknál.

    Néhány embert könnyebb „olvasni”. Többet beszélnek, gesztikulálnak, hiánytalan adatokat szolgáltatnak gondolataikról és érzéseikről. Ugyanazzal a gondolatolvasási képességgel, amely az együttműködést segíti a barátainkkal, partnereinkkel, segíti azt is, hogy könnyebben megsérthetjük azokat, akiket jól ismerünk. Ismerjük az érzékeny, a fájó pontjaikat. Elég a régen együtt élő házaspárokra, vagy szakító félben levő szerelmesekre gondolnunk, akik bensőséges, intim ismereteikre építve gyötrik egymást

Csak óvatosan

    Nagyon helytelen lenne, és erősen lerontaná az emberekkel kialakult kapcsolatainkat azzal, hogy állandóan vizslatjuk őket, és viselkedésük, önkifejezésük mögött keressük a mögöttes tartalmakat. Tudomásul kell venni, hogy az emberi élethez hozzátartozik a lódítás, alkalmanként az intenzív Én bemutatás, és a kis hazugságok sora. Leginkább a kapcsolatok fenntartásának érdekében. A mindennapos együttlétben a gondolatolvasás művészete azt jelenti, hogy tudjuk, mikor kell abbahagyni.

    William Icke szerint menedzselni kell az empátia pontosságát. A bölcs gondolatolvasó folyamatosan értelmezi a feltételezéseit arról, hogy a sok információs forrás között mire fordítson nagyobb figyelmet. Nem szükséges azonnal megérteni a másikat,- inkább követni kell a megértés folyamatát. A párhuzamosság lehetőséget biztosít arra, hogy követni tudjuk mások asszociációit, vagy érzéseit. Az esélyek és felismerések azonos ütemben jönnek, ha beleéljük magunkat mások helyzetébe. De mondhatjuk azt is, hogy a gondolatolvasás egy folyamat, ami során a partnerek által megjelenített ellentmondásokból kell levonnunk egy végső következtetést . Egy szó, szó mozdulat, egy mondat csak epizód a másik megértésében. Ráadásul félre is vezethet minket. Hangolódjunk rá, figyeljük, hallgassuk, éreztessük, hogy ő a fontos, és ez által közelebb jutunk mások magatartásának. viselkedésének a megértéséhez. Ezáltal változatlan feltételek mellet, vagy azonos szituációban képesek leszünk „megérezni” hogy partnerünk mit fog mondani, tenni.

Középpontban az érzelmek

  A köznapi gondolatolvasás az érzelmek egyetemességére épül. Az érzelmek látható, hallható, észlelhető módon jelen vannak minden kommunikációs jelben. Mint evolúciós programok áthatják létezésünk minden mozzanatát, és genetikai meghatározottságuknál fogva ma is fontos szerepet töltenek be, írja Plutchik az American Scientist 2001 augusztusi számában [6] Már Darwin is megfigyelte, hogy az állatok és az emberek érzelemkifejezésében nagy hasonlóságok vannak.

    Őseinknél előbb ki alakultak az érzelmi rendszerek, majd ezt követően, jelent meg a beszéd, kielégítve a magasabb szintű társadalmi tevékenységek együttműködési, kommunikációs igényeit. Paul Ekman és munkatársainak, valamint az evolúciós lélektan úttörőinek forradalmi munkássága révén tudjuk, hogy az érzelmeknek két nagy csoportja van. Az alapérzelmek (öröm, bánat, szomorúság, harag, undor, meglepetés) az egész világon azonosak.[7] Automatizmusok alapján működnek. A magasabb rendű érzelmekben már gondolkodási folyamatok is megjelenek, és a szociális kapcsolatokat szabályozzák. Az alapérzelmek rövidek, a magasabb rendűek hosszabbak, és közösségenként nagyobb változatosságot mutatnak. 

    A fejlődés során agyunkban kialakult egy érzelmi szuperfelügyeleti program, amely - az evolúciós lélektan kutatási eredményei szerint - rangsorolja, szabályozza döntéseinket. Attól függően, hogy adott probléma mennyire veszélyes, vagy előnyös számunkra, lezárnak és elindítanak cselekvéseket. Ha éjszaka zajt hallunk, figyelmünk azonnal a zaj forrására irányul, éberré válunk. A félelem azonnal megnyitja memóriánkat, és hozzáférhetővé teszi az információkat arra, hogy megismerjük a zaj forrását.[8] Ha kiderül, hogy a macska hozta ránk a szívbajt, akkor megnyugszunk és folytatjuk az alvást.

     Az érzelmek ma is fontos szerepet töltenek be életünkbe, mert alapvető funkciójuk az alkalmazkodás. Nincs olyan kommunikációs folyamat, amelyben az érzelmek ne lennének jelen. Érzékszerveink folyamatosan szállítják az információkat az agy számára, és ezek kiértékelése automatizmusok alapján zajlik. Óriási mennyiségű információról van szó. A mai kiértékelési modellek tehát – ilyen vagy olyan formában – mind magukban foglalnak valamilyen értékelést arról, hogy mennyire fontos az ingerhelyzet a személy számára. Kívánatos-e a helyzet vagy sem. Képes-e, illetve milyen mértékben képes a megküzdeni a helyzettel. Ki, vagy mi okozta helyzetet, illetve ki, vagy mi a felelős érte (vagyis kire és mire irányuljanak a megküzdési erőfeszítések.) A modell szerint a helyzeteket az emberek hét dimenzióban értékelik ki: „A motivációs relevancia annak kiértékelését jelenti, hogy mennyire fontos a helyzet az egyén számára. A fogalom kulcsfontosságú eleme a motiváció, mivel a helyzet fontosságát, az ember szubjektív, relatív értelemben értékeli ki, vagyis abból a szempontból, hogy fontos–e céljai és motívumai szempontjából mindaz, ami a kérdéses helyzetben történik. A motivációs kongruencia fogalma arra utal, hogy a helyzet mennyire van összhangban az ember aktuális céljaival, ami megint csak viszonylagos – ha körülményeket úgy ítéljük meg, hogy összhangban állnak a céljainkkal, akkor jól illeszkedőnek, vagy kívánatosnak fogjuk tartani őket; ha pedig úgy ítéljük meg őket, hogy ellentétesek a céljainkkal, akkor inkongruensnek vagy nem kívánatosnak értékeljük őket. A problémafókuszú megküzdési potenciál annak felmérése, hogy az egyén mennyire képes maga alakítani a helyzetet úgy, hogy kívánatosabb legyen, illetve kívánatos maradjon. Az érzelemfókuszú megküzdési potenciál ezzel szemben azt a képességet jelenti, hogy az ember pszichológiailag alkalmazkodjon a helyzethez, ha az nemkívánatosan alakul.  Az önelszámoltathatóság annak felmérését jelenti, hogy az ember mennyire tartja magát felelősnek a helyzetért, mások elszámoltathatósága pedig azt, hogy mennyire gondolja ezt valaki vagy valami másról. Végül a jövőbeli kilátások értékelése azt mutatja meg, hogy az ember – bármilyen okból kifolyólag – mennyire gondolja, hogy a körülmények a továbbiakban kívánatosabbak vagy nem kívánatosak lesznek.[9] ”   A modell azt sugallhatja, hogy a helyzet kiértékelése egymást követő fázisokban zajlik. A valóság ettől összetettebb „Az egyetlen kognitív kiértékelési folyamat helyett több egymással párhuzamosan zajló és különböző kognitív mechanizmusokon alapuló kiértékelési folyamat létezik. Különösen a kognitív feldolgozás két olyan, jól elhatárolható módjára hívjuk fel a figyelmet, amelyek véleményünk szerint különösen fontosak a kiértékelés megértése szempontjából. Az egyik az asszociációs feldolgozás, ami az emlékek előtérbe hozását és mozgósítását foglalja magában, és gyorsan, automatikusan végbemehet. A másik a logikus gondolkodás, ami tudatosabb és akaratlagosabb, mint az asszociatív feldolgozás – így rugalmasabb is az utóbbinál, de viszonylag lassú és nagyobb figyelmet igényel.”[10] Olvashatjuk Forgács József Az érzelmek pszichológiája című munkájában.

    A mérlegelés, és elemzés eredménye érzelmek jeleiként látható rajtunk. Ha ezt belehelyezzük aszitációba, amiben minez zajlik, akkor feltárhatóvá válnak a másik fél szándékai. Fontos, nem fontos, felkeltett-e az érdeklődését, motiválja, elutasítja, gyanakvó az adott dologgal.... 

   Minden emberi rezdülés kommunikációs forrás, és magán viseli valamilyen érzelmi determinációt. Amennyiben ismerjük az érzelmek funkcióit, jeleit, lefolyásukat, és megjelenésüket a testükön, úgy képesekké válunk arra is, hogy különbséget tegyünk információk igazságtartalmában is. A hazugságok detektálása is hozzátartozik az életünkhöz.Annyi hazugságjelet bocsátunk ki amennyi bőven elég számunkra a felismerésre. Ha ismernénk ezeket, akkor óvatosabbak lennénk. Inkább a hazugságjelek nagy száma és mai tudásunk szerinti felkészületlenségünk okoz gondot a leleplezésben. Ám ha végig megyünk a megismerés útjain, olyan kompetenciákra teszünk szert, ami elvezet a köznapi gondolatolvasáshoz. Mások szándékainak megismeréséhez. Ez pedig bőven elég számunkra ahhoz, hogy sikeresebben kommunikáljunk embertársainktól.