Az érzelmek természete

Szerkesztés R. Plutchik  munkássága alapján "Az érzelmeknek mély evolúciós gyökerei vannak. Ez olyan tény, amit teljes komplexitásában kifejtve eszközöket nyújt a klinikai  alkalmazásokhoz"

  Csaknem mindenki egyetért abban, hogy az érzelmek kutatása az egyik legvitatottabb (és még most is nyitott) területe a pszichológiának. Egyes becslések szerint az érzelem fogalmak több mint 90%-a XX. Században született. Ne csodálkozzunk azon, hogy kevés konszenzus van a terminológia értelmezésében, és azon sem hogy a kortárs elméletekben több az egyet nem értés abban, hogy mi az érzelmek lényege, és azok miként funkcionálnak az emberek életében.

   A mindennapokban az érzelmekre úgy gondolunk, mint – harag, bánat, kétségbeesés, öröm – belső állapot kifejező érzésére. Az érzelmek belső megtapasztalása nagyon személyes, gyakran zavaros, mert egy időben számos érzelmet tapasztalhatunk meg magunkon. Ezek után elképzelhető, hogy miért nehéz az érzelmekről objektív képet nyújtani. Legtöbben cenzúrázzák gondolataikat, érzelmeiket, és óvatosak vagyunk, hogy elfogadjuk-e mások magyarázatát érzéseikről. A pszichológiai jelenségek tanulmányozása annyira összetett, és bonyolultan álcázott, hogy különleges kihívást jelent a kutatók számára.

   Az érzelmekről szóló szóbeli kifejtéssel szembeni összetett bizalmatlanság jelenik meg a behaviorizmus, és a pszichoanalízis kutatásaiban is. A XX-dik századi behavioristák ténylegesen azt hitték, hogy az érzelmekről igazán hiteles, és valóságos információkhoz a magatartáson keresztül juthatunk. A klasszikus behaviorista úgy tartotta, hogy az érzelem egy belső állapot, ami kívül esik a tudomány birodalmán. A pszichoanalitikusok tudatában vannak annak, hogy az érzelmeket el lehet nyomni, rejteni, ezért azokat lehetetlen elemezni. Végül maga nyelv is befolyásolja ezt a kétértelműséget, és a kevert érzelmeket nem lehet egyértelműen leírni. Gyakran homályos az érzelmek terminológiája is. Például nem biztos, hogy sok ember különbséget tud tenni az aggodalom és a félelem, vagy az irigység a féltékenység, a bűnösség, és a szégyen között. Az érzelmek leírására ezért gyakran használunk metaforákat. Gondoljunk az olyan érzelemkifejezésekre, mint: „leeresztette a gőzt” vagy „megütötte guta” esetleg „gombóc van torkában”, netán „összetörte a szívét”.

   Ezek után, hogy vagyunk képesek tanulmányozni, és megérteni az érzelmeket. Az egyik lehetséges megoldás a teoretikus megközelítés, mert az érzelmeknek két oldala van. Hol vagyunk, és hogyan éljük túl. Az érzelmi nélkülözés hajtja az embereket, hogy keressék a segítséget, és valóban: a pszichoterápiában az elsődleges megfontolás hogy a pacienseknél miként javítsuk ki az érzelmi rendellenességet. Felelőtlenség azt kijelenteni, hogy az érzelmek kívül vannak a tudományos kutatás határain.

   Tudósként, és terapeutaként azt vallom, hogy hasznosak és meg is érthetők az érzelmek. Vannak tudományos eredmények, amely intellektuálisan segítik az elemzési, és megértési folyamatot. Példaként megemlítendő és Darwinhoz köthetők az evolúciós, William Jameshez a pszicho-szociológiai, Walter Cannonhoz a neurobiológiai, Sigmund Freudhoz a pszicho-dinamikai kutatási előzmények. Ezekhez kapcsolódik a kognitív paradigma, amely az ötvenes éveken született. Jelenleg a jelentősen felfejlődött technikai háttérrel is bíró neurobiológiai kutatások szolgáltatják a vita alapanyagát. Ugyanakkor az érzelemközpontok meghatározása nem tartozik az érzelem elméletekhez. Nem építkezünk azokból a kémiai ismeretekből sem, amelyek az agyba zajlanak. Az Iowai Egyetemen dolgozó Antonio Damasió kihangsúlyozta, hogy bár lenyűgözők ezek a kutatási eredmények, de nem oldják meg a problémát. Ehhez új utakat kell keresni.

   Véleményem szerint az evolúció elmélet nyújtja a legtöbb lehetőséget ahhoz, hogy egyesítsük a közelítésmódokat. Felhasználva az evolúciós biológiai kutatási eredményeit, nézőpontját, a főemlősökről szóló ismereteinket, létrehozhatjuk az érzelmek funkcionális hálózatát és meghatározhatjuk az alkalmazkodás funkcióit is. Így megérthetővé válnak a biológiai alapok és az érzelmek közötti kapcsolatok.

   Az integráló irányzatok közül néhány nagyon népszerű lett. Ezek között találunk best-sellerré vált könyveket, a féltékenységről, a szerelemről, aggódásról, és kutyák, macskák, csimpánzok és oroszlánok félelméről. A középkor is születtek jól kidolgozott leírások veszélyes állatokról. A népszerű leírások hazudnak ezeknek az állatoknak a képességeiről, amelyek a tudat alatti mélyen ülő rétegek érzésével kapcsolódnak a mindennapokhoz. Jóllehet minden pszichológus aggódik az antropomorf lények által keltett veszélyek miatt, a kognitív pszichológusok és mások is úgy gondolják, hogy ezek az attitűdök idejét múlt előfeltevések. A Rockefeller Egyetem zoológusa Donald Griffin az állati kognició tudományának egyik létrehozója úgy hiszi, hogy „az antropomorfizmus felelős azért az állításért, hogy csak az emberi faj képes a legegyszerűbb tudatos gondolkodásra” (antropomorfizmus: a természet jelenségeinek és képzeletbeli lényeknek emberi alakkal és tulajdonságokkal való felruházása)

    Az elmúlt negyven évben azon dolgoztam, hogy formáljam a pszichoevoluciós érzelemelméletet. Tisztázzam, hogy mi az érzelem, megtaláljam mérésének a lehetőségét, hogy hozzá kapcsolhassuk az érzelmeket más pszichológiai diszciplínákhoz, és gyakorlathoz. Hasonlóan a tudomány más elveihez, az érzelmeket is úgy lehet legjobban megérteni, hogy tudományos kapcsolatokat, bizonyítékokat keresünk a tudomány más területeivel. Az érzelmek esetében ilyen kapcsolatokat találhatunk az evolúció alacsonyabb szintjén található állatoknál az érzelmi jelek előfutáraira, prototípusaira. Tény, hogy ez a közelítés elbűvölő rátekintést képes nyújtani az érzelmek fejlődésére, a hangulatokra, és a személyiség jellemzőire. Ezek azt sugallják, hogy a megismerés és az emberi tevékenység kölcsönhatásban van egymással, közöttük érzelmi visszacsatolás van. Az érzelemre úgy kell tekinteni, mint ami összeköti a különböző alkalmazásokat.

Evolúció és érzelem

  Amit úgy hívunk, hogy megismerés – ismeret, tanulás, gondolkodás, és ennek az érzelem is része – az elmúlt évmilliók alatt fejlődött ki. C Darwin felismerte, hogy az evolúció folyamata a természetes szelekciót nem csak anatómiai struktúrák létrehozására fordította, hanem az állati elmére, és a válaszadó magatartás kialakítására is. Ezt az utat követte Darwin az érzelmek evolúciós származtatása során, és megértette, hogy miként nőtt meg az érzelmek szerepe a fejlődés folyamatában.

   Ahogy fentebb említettem, néhány érzelem evolúciós fejlődésmenetét, származását könnyű azonosítani. A félelem, és az aggodalom az embereknél, és az állatoknál hasonló jeleket mutat az arousal szint emelkedésével, amikor saját magára, vagy utódaira vadászó ragadozót, vagy fenyegetettséget észlelt. Hasonló jeleket mutatnak a neurokémiai, az anatómiai, és képzeletbeli képek a limbikus rendszerben. A központi idegrendszer azonos felépítésű az evolúció alacsonyabb és a magasabb szintjén álló állatoknál. A szeretet és a hozzá kapcsolódó érzelmi állapot tisztán páros kötelék. Szülői befektetés a reprodukció az emberi létezés evolúciós biztosítására. Más eredet érzelmet nehéz találni. De vajon vannak-e általános elvek, melyeket alkalmazni lehet az evolúció és az érzelem kapcsolatának bizonyítására.

    Lehet, hogy a kiindulási helyzetnek definiálási nehézségei vannak. Az érzelem ugyanis nemcsak egy érzelmi állapot. Az érzelem egy láncszerű folyamat, amely lazán kapcsolódik a stimulushoz, magába foglal valamilyen érzést, pszichológiai változást, a tevékenységet, és egy specifikus, célirányos magatartást. Az érzések nem izoláltan jelennek meg. Szignifikáns válaszok egy specifikus szituációra, és gyakran motiválnak akciókat. Ezt a meghatározást differenciálás nélkül általánosítani lehet alacsonyabb állati szinteken is. Az állatok, gyerekek, és felnőttek magatartását tanulmányozva Darwin azt a következtetést vonta le, hogy az expresszív magatartás információkat szolgáltat arról, hogy mi történik, és megadja menekülési lehetőséget. A „Kiegyenesedett rovar” című könyvét 1872-ben írta „a harag, a rémület, a féltékenység, és a szerelmes cirpelés” kifejtésére. Darwin elképzelését kiterjesztve általánosítani lehet. Az érzelmek akkor aktiválódnak az emberekben, ha alkalmazkodási, vagy túlélési problémáik vannak. Az ilyen szituációk magukba foglalják a fenyegetettség, a támadás, a mérgezés, vagy a társ megtalálásának a lehetőségét. Az érzelmi állapot kapcsolatot teremt a stimulus és az egyén között, ami érzésként jelenik meg.

   Nicola Ricci a Pisai Egyetem protozoológusa 1990-ben kutatásai eredményeként kiemelte, hogy minden egy sejtű organizmus a kék algától kezdve az eurokariótáig teljes én-kielégítő organizmus. Az egysejtűek is napi feladatokat oldanak meg a maguk környezetében. Táplálkoznak, ürítenek, elkerülik a ragadozókat, szaporodnak, és keresik a biztonságos környezetet a maguk mikrobiológiai világában. Ezek az egy sejtűek is hasonló problémákhoz alkalmazkodnak, mint a többsejtűek. A baktériumok képesek komplex anyagcserére és ahogy Ursula Goodenough 1991-ben leírta, a vírusoknak, és baktériumoknak taktikájuk van az álcázásra, eltérítésre, utánzásra. A zöld algához hasonlóan minden növényi sejt védekező reakciót mutat, ha megérintik. Kémiai jeleket ad le a riasztástól a szexuális tevékenységig a baktériumoktól kezdve az emberig.

  Meg kell jegyezni, hogy miközben egyesek felfelé mozdultak az evolúciós létrán, alig néhány száz génjük változott meg. Ám ez radikális változást hozott sejtjeik magatartásában. Egy ilyen folyamat eredményeként az amőba többsejtűvé vált. William Loomish a Kalifornia Egyetem fejlődésbiológusa 1988-ban azt publikálta, hogy a guppi és a főemlősök között alig néhány ezer gén eltérés található. A genetikai, és az evolúciós folyamatosság nem csak a struktúrában és a funkciókban figyelhető meg, hanem képes befolyásolni a magatartás változását is.

Észlelés, érzelem, evolúció

   A legegyszerűbb organizmusokat is befolyásolja egy korlátozott számú információs bázis. A környezetben hol található az étel, a társ, vagy valamilyen veszély. A jóslattól függően az organizmus döntést hoz menekülésről, támadásról, étkezésről, vagy párkeresésről. Az egész folyamat biológiai szükségletek kielégítéséről szól. Magába foglalja szenzorainak a bemenetét, az ott megjelenő információk értékelését, fontos összetevőinek a feltárását, és összevetését azokkal, amelyeket a memóriájában tárol. Megjósolva a környezet jellemzőit, az organizmus alkalmas lesz arra, hogy alkalmazkodjon a környezeti hatásokhoz.

  Ulric Neisser a Cornell Egyetemen 1963-ban összehasonlította az emberek és a számítógépek belső folyamatait. Úgy találta, hogy érzelmi és biológiai szükségletek szolgálják az észlelési funkciókat. A környezetből érkező információk a frusztrált vagy a kielégített szükségletek alapján kerülnek értékelésre. Ez összhangban van minden biológiailag fontos új észlelési tapasztalattal, és olyan reakciókkal van kapcsolatban, mint félelem, gyönyör, fájdalom, undor, vagy depresszió. Az evolúció nézőpontjából az észlelés a jövő bejóslásának az igényével hatékonyan fejlődött. Az emberi agy, segített feldolgozni a környezetről szóló információkat. Az érzelmek általában az észlelési lánc kezdetén jelentek meg. Ez egy olyan pont, amit figyelembe kell venni a pszichológiai kommunikációban. Ugyanis segít eldönteni, hogy mi történik először. William James amerikai pszichológus- filozófus 1884-ben vetette fel ezt a problémát. Az érzés vajon érzelem, vagy a fiziológiai változások az érzelem részei. A kérdés ilyetén való felvetése a valóságban álprobléma. Az érzelem nem egy egyszerű lineáris-, hanem visszacsatolási folyamatban jelenik meg. Az érzelmek funkciója, hogy helyreállítsa az egyének egyensúlyát, amikor valamilyen váratlan esemény egyensúlytalanságot okoz. Az érzelem képes befolyásolni észlelést és az érzelem a lánc elején és a folyamat közben az arousal szintjét. A külső vagy belső stimuláló tevékenység (mint egy álom) elindítja az érzelmi folyamatot. Jelen tanulmány ennek a biológiai folyamatnak vizsgálatára született. Josefh E. LeDoux a New York Egyetemen feltárta, hogy a kondicionált félelem válasza számos idegpályán megy végbe. Damasió felvázolta a félelem ösvényeit. A kulcsjelenség egy veszélyes állat, vagy fenyegető esemény. Van színe, mozgása, sebessége, hangja. Amit észlelünk, és ez jeleket indít el az amygdalához mélyen az agyba, a limbikus rendszerbe. Ez egy nagyon gyors és nem tudatos folyamat. A jel az amygdalából a prefronti és olyan területekre megy, ahol az érzet gyorsan asszociálódik egy érzelemmel. Az érzelmi állapot befolyásolja a következő akciót. Az érzelem megváltoztatja az izmok feszültségét, megjelenik az arckifejezésekben, összeszorítja az öklünket, de kiválthat menekülést, támadást, és ordítást is. A tevékenységeket indító jeleket nem mindig követik az akciók. Előfordul, hogy az érintett személy megtorpan (lemerevedik) a félelemtől, vagy összezavarodik. Előfordul, hogy a válasz magatartás nem ér véget az érzelmi folyamattal. Hasonló magatartásnak, hasonló a stimulusa, ami első helyen elindítja válaszreakciót. Például: menekülés a fenyegetettség forrásától csökkenti a félelemérzését, és kezd helyreállni a megelőző állapot.

Hasonló történik, ha egy gyerek elveszíti a szüleit. A sírás, és a fájdalom csökken a támogató, a segítőkész emberek, csoportok által nyújtott szimbolikus segítség következtében. Ez megerősíti a gyereket, csökkenti a veszteség érzését, és megváltozik az érzelmi állapot is.

Összefoglalva: az érzelem olyan homeosztatikus folyamat, amelynek hatására a magatartás az egyensúly irányába mozdul el. Ezt magatartás kiegyensúlyozó programnak, negatív visszacsatolási rendszernek neveztem. Az érzelem a visszacsatolás folyamatában hat az észlelésre, és az észlelés is hat az érzelemre.

   Ennek a leírásnak a központi gondolata, hogy az egyének életében az érzelmeknek funkciója van. Ez az elképzelés az evolúciós megközelítésből fakad, és összhangban van a pszichodinamikus gondolkodással, amit egyre inkább elfogadnak a kortárs szakírók is. Például a fiatal szervezetek kívánják az ételt, a védelmet, és a szállítást. A sírás a legfőbb eszközük, módszerük arra, hogy elérjék, amire szükségük van, hogy gondoskodjanak róluk. A félelem védi a selfet, kezdeményezi a visszavonulást, vagy engedélyezi más általános funkciók folytatását. A szégyen lelkifurdaláshoz vezet, és csökkenti a lehetőségét annak, hogy megismételjünk általunk is helytelenített funkciókat. Ezek a példák azt jelzik, hogy az érzelmek szociális szabályozás alatt állnak. Az evolúció elmélet arra figyelmeztet minket, hogy a különböző emberek iránti érdeklődés gyakran vezethet konfliktusokhoz. Férfias versus nőies; szülő vs. gyerek; testvér vs. testvér; csoport vs. csoport. Génjeinkben van önzés, és ez érinti a self-támogatást, és a self-reprodukciót is. Ezt a konfliktust a szociális interakciók, és a kommunikációs reflexek eredményezik. A hallgatás és a beszéd az érzelmek finom szabályozása alatt áll – mosoly, szemkontaktus, vagy 

távolba nézés, (elnézés a másik mellett); Biccentés, pozícióváltás, passzív kérdés, és rejtett parancsok. (miért nem használod a támogató hallgatást?!)

   A legtöbb szociális interakcióban az egyének, különböző hierarchikus pozíciókat foglalnak el. Ezekben a szituációkban az emberek kontroll alatt tartják rebellis gondolataikat, és titkos versenyideáikat. Az egyén megtapasztalhatja ennek az alárendeltségnek az érzéseit, és elfogadhatja a meglévő pozíciót. Az érzelmek akár tudatosak, akár önkéntelenek, mindkét szinten a szociális folyamatokat szabályozzák.

   Az érzelmek társadalmi- szociális folyamatként történő meg határozásának másik másik útja az állatok kommunikációjában figyelhető meg: mondták Eugene Morton és kollégái a Smithsonian Egyetemen. Felvetették, hogy a kommunikációs folyamat a túlélés céljaival zajlik. A kommunikációs jeleket az evolúció szelektálta és ezek behelyezhetők olyan kockázatos magatartásokba, mint például a vadászat. Az érzelem részt vesz a folyamatok szabályozásában. A harag például megijeszt és befolyásol másokat. Az egyéneket támadásra, vagy védekezésre energizálja és elhelyezi őket a konfliktusban

Az érzelmek modellezése

    Az „érzelem” kifejezést, mint általános terminológiát használom egy jelenség csoportra. Az érzelmek funkcionális értékekkel bíró komplex folyamatok. Az evolúción és a kommunikáción keresztül az egyének növekvő lehetőségeit szolgálja a túlélésre. A modell készítéséhez hasznosíthatjuk mindazt, amit az érzelmekről tudunk

    Az angolban néhány száz szó van az érzelmekre, és ezek nagy része rokonságban van egymással. Úgy találtam, hogy az elsődleges érzelmeket be tudjuk helyezni egy színes kerékbe – a hasonló érzelmeket egymás mellé, az ellentéteseket 180 fokkal, egymással szemben elhelyezve a kiegészítőszínekhez hasonlóan. Az elsődlegesekkel keveredőket és hasonlókat azonos színű cikkekre. Ezeket a henger alakú modelleket, mint analitikai eszközöket használjuk, hogy megértsük az érzelmek lényegét. A modellt kiterjesztettem három dimenzióra, hogy bemutathassam az érzelmek intenzitását. A modell hasonlatos lett egy kúpos formájú tobozhoz. Ez a modell nem az én felfedezésem, és nem is új. William McDougall szociálpszichológus készítette 1921-ben amikor párhuzamosságot keresett az érzelmek és a színek között. Akkor írta le, hogy „a színek észlelése hasonlatos az érzelmekhez, nagy változatosságot nyújt árnyalatokban, és nehezen észlelhető fokozatokban”. Az első kör alakú modellt a Brown Egyetem Pszichológusa 1941-ben készítette azután, hogy megkérte a kutatások résztvevőit, hogy standard fényképekről érzelem jeleket bíráljanak el. Schlosberg ezt a modellt kiegészítette egy intenzitás dimenzióval.

     A magam modellje 1958-ban készült, amikor leírtam a bipoláris érzelmeket: öröm versus szomorúság; harag vs. félelem; elfogadás vs. undor; meglepetés vs. elvárás. Descartestől kezdve a jelenig - évszázadokon keresztül - a filozófusok és pszichológusok 3-11 alapérzelmet írtak le. Mind tartalmazza a haragot, a félelmet, a szomorúságot. A legtöbb leírás magába foglalja az örömöt, az élvezeteket, a szeretetet, és a meglepetést. Nincs egybehangzó vélemény arra vonatkozóan,hogy pontosan meghatározzuk ezeknek a számát, jóllehet segíthet a faktoranalízis, a hasonlósági skála, a gyermekfejlődési tanulmányok, és a kereszt-kultúra kutatások. A végső elemzés egy teoretikus döntés eredménye.

    E szerint nyolc alapérzelem van, és mindegyik számos szinonimával. A különböző elméletek által leírt néhány száz érzelem elhelyezhető egy-egy érzelem családba. Ha követjük a színelmélet lenyomatát, akkor kapcsolatot találunk a kombinációkra. Arra, hogy milyen eredményt kapunk, ha két vagy több alapvető érzelmet egyesítünk egymással hasonlóan ahhoz mintha színeket kevernénk. Egyetértek azzal, hogy összekeverve az élvezetet és az elfogadást, az így kapott kevert érzelem a szeretet. Az undor a haraggal együtt adja gyűlöletet, vagy rosszindulatot. Ezeket elsődleges pároknak neveztem. Volt, aki folytatta ezt az érzelmet két-három párral és eltérő intenzitással is. (A példát erre az 1-es számú mellékletben találjuk PI )

   Fontos, és érdekes, hogy másokat is megihletette ez a strukturális modell. Van, aki a személyiség jellemzőket tenné hasonló modellbe. Nehézséget jelent, hogy ehhez újra meg kellene keresni a nyelvi lenyomatokat. Az egyetemi oktatásban személyiség elméletek kevés figyelmet fordítanak az érzelmi megközelítésekre. Ám az olyan szavak, mint a komor, bosszús, aggódó, és nyugodt képesek meghatározni egy személyiség profilt. Az ember érezhet lehangoltságot, de lehet lehangolt személyiség is. Az emberek gyakran használtak érzelmi státust és személyiség jellemzőket miközben nagyon kis ösztönzés, és instruálás hatására ugyanazt a kifejezést használták. Ezt tapasztaltuk akkor, amikor a kutatások résztvevőitől azt kérdeztük, hogy most hogy éreznek, vagy mit éreztek az elmúlt napokban. Olyan különleges patológiai esetekben, mint mánia, vagy paranoia gyakran hivatkoztak olyan alapérzelmekre, mint szomorúság, öröm, és undor. A személyiséget levezethetjük az érzelmek keveredéséből is. A Hope Centerben strukturális modellünkben kollégáimmal képesek vagyunk megtalálni bizonyos személyiség jellemzőket.

   Az elmúlt években több száz kutatási anyagot publikáltak alacsonyabb szintű állatok személyiség jellemzőiről. Természetesen jobb lenne temperamentumról beszélni, mint személyiséget feltételezni, de extraverziójuk, érzelmi stabilitásuk és kiismerhetőségük megfontolandó általánosításokat tartalmaznak.

Néhány alkalmazás

    Az evolúció elméletekben felhasználják az érzelmekről szóló tanulmányokat a funkcionális gondolkodás, a törzsfejlődés, és a fejlődéselméletek terűletén. Ezeket az ismereteket be lehet kapcsolni a pszichés betegségek gyógyításába is. A terapeutáknak fel kell tárnia, és meg kell határoznia a paciensek érzelmeit. Az evolúciós alapú megközelítés lehetőséget teremt az egyének szubjektív érzelmi helyzetének a meghatározásra, ami általában ellentmondásos, homályos, és asszociációs impulzusokat ad cselekvésükhöz. Ráadásul a sikeres alkalmazkodás magába foglalja az érzelmek felismerését, kifejezését, és alkalmazását a szociális kapcsolatokban, hogy minden a megfelelő időben, és helyen történjen.

Mellékletek

1-es számú melléklet: Az érzelmek keveredése

Elsődleges párok

Másodlagos párok

Harmadlagos párok

Ellenséges szembenállás

2-es számú melléklet: alapvetés az érzelmek pszichoevoluciós fejlődéséhez

1. Állatok és emberek kapcsolata: az érzelmekről szóló koncepció az evolúció minden szintjére értelmezhető állatokra és emberekre egyaránt
2. Az evolúció története: az érzelmeknek is van egy evolúciós fejlődéstörténete, és az érzelmek különböző formái az állatoknál is megtalálható.
3. A túlélés története (kimenetele): az érzelmek az alkalmazkodást szolgálják, és segítik az élőlényeket, hogy megküzdjenek a környezeti hatásokkal.
4. Az érzelmi prototípusok mintái: annak ellenére, hogy a különböző állatokban különböző érzelmek jelennek meg, vannak közös elemeik, prototípusaik, melyeket képesek vagyunk meghatározni.
5. Alapérzelmek: kisszámú alapérzelem, vagy prototípus létezik
6. Érzelmi kombinációk: az alapérzelmek mellett minden más érzelem származtatott, vagy kevert érzelem. Az érzelmek egy része több részből tevődik össze.
7. Feltételezett konstrukciók: az elsődleges érzelmeknek idealizált állapotai léteznek, melyek jellemzőit képesek vagyunk meghatározni.
8. Ellentétes érzelmek: Az elsődleges érzelmeknek ellentétei is vannak.
9. Hasonlóság: Az elsődleges érzelmeknek különböző variációi léteznek, melyek egy skála segítségével felírhatók.
10. Intenzitás: mindenérzelmet leírhatjuk az arousal intenzitásának különböző szintjével.