Lelki egészségünkért
Az evolúció kutatói Darwin óta tudják, hogy az érzelmi meghatározottság fejlődése az állatvilágból kiindulva nagy ívű folyamatot ível át, hogy az embereknél elérje teljesítményének csúcsát. Már Darwin is megfigyelte, hogy az érzelemkifejezések funkcióikban, és megjelenési formáikban jelentős hasonlóságot mutatnak az állatok és az emberek között. Az evolúciós kutatások egyértelműen igazolták, hogy minden fajnak specifikus fejlődési rendszere van. Ez igaz az érzékszerveikre, biológiai felépítésükre, azok észlelési tartományára, és a hasznosítás rendszerére is. Szoros összhangban azzal környezettel, melyben életük zajlik. Emberi mértékkel nézve állandóságot mutatnak. Az öröklődés konzerválta a legfontosabb jellemzőket. Előfordult, hogy valami megváltozott, és átalakult genetikai örökítő anyagaikban. Az idő múlásával megjelentek a mutánsok. Előfordult, az új egyedek ellenállóbbak, ökológiailag hatékonyabbak voltak, mint elődeik. Lassan ők kerültek domináns helyzetbe. A napjainkban folyó kutatások egyértelműen jelzik, hogy ez a lassú változási folyamat ma sem ért véget. Az emberek esetében alkalmanként száz körül van a mutálódott gének száma. Ez a mennyiség elhanyagolhatóan csekély mértékűnek látszik, hatásukat még sem lehet lebecsülni, mert generációról generációra folyamatosan nő az érintettek száma.
A kutatási eszközök, és módszerek hatékonyságának növekedése oda vezetet, hogy a géntérképek egyértelműen mutatják: ősünk nagyon kis közösségig vezethető vissza, és onnan terjedt el a világon, miközben más „emberi fajok” kihaltak, és eltűntek. A véletlenszerűen kialakuló mutánsok beépültek a fajokba és maguk is hatékonyan funkcionáltak. Azok a változatok, amelyek javították a működés hatékonyságát, és megoldották a fejlesztő funkciókat, maguk is növekedni, fejlődni kezdtek, és egyre jobban megtestesítették a fajt. Az egymásra épülő hatások összeadódtak, és a pozitív visszacsatolás eredményeként általánossá váltak. Az ilyen lépések sorozatként a természetes szelekció egy egyre magasabb szintre jutó funkcionális fejlődési vonallal jellemezhető.
A fejlődés során egyre inkább előtérbe került az emberi tapasztalatok gyűjtésének, tárolásának és felhasználásának a szüksége. Az ember az által vált el egyre határozottabban az állatvilágtól, környezetétől, mert gondolkodásban, probléma megoldásban mindenki mástól hatékonyabb lett. Képessé vált arra, hogy csökkentse a környezeti hatások és testi hátrányait, ugyanakkor javult társaihoz viszonyított helyzete, ami egyre nagyobb szervezettségre, közösségi aktivitásra sarkallta. Ennek eredményeként növelni tudta hatékonyságát. Kialakult egy különleges elme test kapcsolat, amely hatékonyan szolgálta az emberré válás folyamatát.
Betegségek elkerüléséért
Kicsit távol áll a gondolatolvasástól, hogy miként - másként - jelenik meg az érzelmek hatása az emberek életében. A modern kori lelki betegségek kialakulásában játszott szerepét nem kell elemezni. Mindeni belátó módon ismeri. De van más. Az elme-test rossz kapcsolatának egy súlyosabb következménye.
Minden megbetegedés egy érzelmi megrázkódtatással keletkezik– állítja Ryke Geerd Hamer, német orvos. Hamer teológiai, fizikai és orvosi egyetemi végzettséget szerzett, pszichiátriára, neurológiára, és belgyógyászatra szakosodott. Doktori disszertációját az agydaganatokról írta, majd az elmebajok eredetének a kutatásával foglalkozott. Ezt követően belefogott a rákkutatásba, majd ismét visszatért az elmebajok kutatásához. 1978. augusztus 18-án 19-éves fiát, Dirk-et meglőtték, aki 111 nap haláltusa után apja karjaiban meghalt. Az elkövetkező hetekben Hamer doktor hererákban betegedett meg,. Az orvos kollégái 20% esélyt adtak a túlélésre! Betegsége ellenére tovább dolgozott a Müncheni Egyetem klinikáján, ahol rákos betegeket kérdezett ki, és rájött arra, hogy daganatot megelőzően minden esetben egy súlyos érzelmi megrázkódtatást élnek át a betegek. Minden ilyen megbetegedés (ami magába foglalja a rákot is) egy konkrét, váratlan, minden korábbinál súlyosabb, igen hevesen, drámaian és elszigetelten megélt konfliktus-sokkal keletkezik, egyidejűleg a lélekben, az agyban és a szerven. Ahhoz tehát, hogy egy agyi góc és egy testi elváltozás beinduljon, előtte törvényszerűen el kell szenvedni egy érzelmi megrázkódtatást, át kell élni egy érzelmi kilengést. Ha az elváltozás nem mérgezés, nem baleset, nem sugárzás vagy természetellenes táplálkozás következtében alakul ki, akkor csak konfliktus hatására indulhat be. Nincs más lehetőség. Az elszenvedett konfliktus érzettartalma meghatározza az agyban megjelenő elváltozás (az ún. Hameri góc) és a szervi elváltozás helyét.
A három szint folyamatai szinkronban, zajlanak. Ha bekövetkezik a konfliktus, ez azonnal megjelenik az agyban, és azonnal beindul a szervi elváltozás. Ha a konfliktus megoldódik, az agyi tünetek is megváltoznak, beindul az agyszövet helyreállítása. Ezt a különleges, jellegzetes, megbetegedést beindító érzelmi konfliktust nevezik biológiai konfliktusnak. Ez abban különbözik az összes többi pszichológiai és egyéb konfliktustól, hogy lényében rázza meg az embert, és azonnali testi tüneteket produkálunk! Hamer doktor a rák kutatása során bukkant rá erre a természettörvényre. Közben kiderült, hogy minden elváltozás ugyanazon törvényszerűségek szerint működik. A két dolog, ami variálódhat, az a konfliktus intenzitása és időtartama. Ezek határozzák meg az elváltozás mértékét.