Ezt teszi a csend az aggyal

Az állandósult zaj, különösen, ha pihenésüket, vagy a figyelmünket zavarja állandósult feszültséget, stresszt okoz. Ez egy határon túl agresszivitásra ösztönöz. Akik pihenni szeretnének, mert szükségük van rá valamilyen feladatra történő felkészüléshez, vizsgához, felvételi elbeszélgetéshez, vezetői meetinghez egy idő után túltöltődnek, és már nem is képesek kikapcsolódásra. Azt tudjuk, hogy a gondolatolvasás szituációban működik. Ha tétbeli találkozóra készülünk, saját belső csendünk megteremtésével pozitív irányba hangolhatjuk magunkat.

Életem során számos vizsgát kellett letennem. Láttam társaimat, akik hajnalig tanultak, hogy behozzák lemaradásukat. Jómagam más technikát követtem. Egyrészt sohasem csúsztam meg a tanulással. Mindig volt egy ütemtervem, amibe némi tartalék is volt. Vizsga előtt amire szükségem lehetett kiraktam egy asztalra. Instrumentumokból kettőt is. Nagyot fürödtem, és a megszokott időben lefeküdtem. Mély légzéseket csináltam, megteremtettem a belső csendemet, és jót aludtam. Mindig segített.

Hasonlóan készültem életem más akcióira is. Kellett a csend. Most is szeretek csendeskedni. Modern világunban egyre ritkább az olyan pillanatok száma, amikor teljes csend vesz körül minket. Ez pedig káros hatással van az egészségünkre. A csend ugyanis képes olyan előnyöket gyakorolni az emberi agyra, amelynek eredményei nagyon fontosak lehetnek a mindennapi egészséges létezés során.

Az Egészségügyi Világszervezet a zajszennyezést „modern pestisnek” nevezte, mivel számos bizonyíték alapján azt állapította meg, hogy a környezet zajszintje káros hatással van az emberek egészségére – írja a Huffington Post.EZT ISJÁNLJUK:

Környezetünkben állandóan van valamilyen zajforrás: zenét hallgatunk, tévét nézünk, és mi magunk is zajt csapunk magunk körül. Sokszor azért tesszük, hogy minket zavaró zajokat elnyomjunk. Nehezen tudjuk megmondani, hogy naponta mennyi időt töltünk csendben. Egyébként könnyű a válasz. A természet hangjain kívül szinte állandó zajszennyezésben élünk. Ahogy a világunk egyre hangosabb lesz, úgy vágynak egyre többen a csendre – és nem véletlenül. A csend ugyanis több szempontból jótékony hatást gyakorol agyunkra, így sokkal kevésbé leszünk stresszek, ellenben nő a koncentrációs képességünk és a kreativitásunk. Négy hatást is igazolt a tudomány.

1. A csend oldja a stresszt és a feszültséget. A 19. században egy brit nővér és szociális munkás, Florence Nightingale azt írta, hogy a „felesleges zaj a legkegyetlenebb ellátási hiányt okozhatja a betegek esetében.” Szerinte a felesleges zajok szorongást és alváshiányt okozhatnak, valamint lassítják a betegek felépülését. Azóta Nightingale igazát több kutatás is igazolta. Megállapították, hogy a zajszennyezés magas vérnyomást és szívrohamot okozhat, emellett károsítja a hallást és az általános egészséget. A hangos zajok hatására aktiválódik az agy amygdala része, amelynek köszönhetően a szervezet a kortizol nevű stresszhormont bocsájtja ki magából. Egy pszichológus szerint már csecsemőkortól kezdve ilyen mellékhatásokkal jár a magas zajszint.

Míg a túl sok zaj stresszt és fezsültséget okoz, addig a csend pont az ellenkezőjét eredményezi: oldja a feszültséget az agyban és a testben is. Egy tanulmány szerint két percnyi teljes csend sokkal megnyugtatóbb lehet, mintha ugyanennyi ideig relaxáló zenét hallgatnánk – a hatások a vérnyomásban és az agyi vérkeringésben jelentkeznek.

2. A csend feltölti a mentális erőforrásainkat. Mindennapos életünkben folyamatosan hatások érnek minket mindenhonnan. Amikor megszabadulunk ezektől a hanghatásoktól, az agy arra fordítja a figyelmét, hogy felfrissítse, helyreállítsa magát. A modern élet folyamatos figyelemigénye jelentős terhet jelent az agy frontális lebenyére, amely a magasabb szintű gondolkodásban, döntéshozatalban és problémamegoldásban vállal szerepet. Ennek köszönhetően a figyelmi forrásaink kimerülnek. Ilyenkor szellemileg fáradttá és zaklatottá válunk, így nehezebben koncentrálunk vagy oldunk meg feladatokat, és új ötleteink sem nagyon születnek.

A figyelem visszaállítási elmélet szerint az agy maga képes helyreállítani a kognitív forrásait olyankor, ha a megszokottnál kevesebb hatás éri. Csendben – ha például egyedül sétálunk a természetben – képes pihentetni ezt az „érzékszervi őrét”, a szuperfelügyleti programot, és közben helyreállítja az erőforrásait.

3. Csendben az agy „alapértelmezett módra” kapcsol. Az „alapértelmezett mód hálózata” akkor aktiválódik a tudósok szerint, mikor a „saját gyártású megismerés” állapotában vagyunk – azaz álmodozunk, meditálunk, fantáziálunk a jövőről, vagy hagyjuk csapongani az agyunkat – tehát ha nem a külső hatások késztetnek gondolkodásra, hanem a belső képek. Amikor az agy ilyen üresjáratban van, és elkülönül a külső ingerektől, akkor a gondolatok, érzelmek, emlékek és ötletek áramlanak bennünk. Ez az „alapértelmezett mód hálózata” segít értelmezni a tapasztalatainkat, empatikusabbá és kreatívabbá tesz minket, és a saját mentális és érzelmi állapotunkat tükrözi.

4. A csend regenerálja az agysejteket. 2013-ban tudósok egereken végeztek kutatást, amelyben azt vizsgálták, hogy milyen hatással vannak a különböző hanghatások az agyra. Ugyan a kutatók eredetileg kontrolleszközként használták a csendet, később mégis azt vették észre, hogy napi két és fél órányi csendszakaszt követően új sejtek fejlődtek ki a hippokampuszon – azon az agyi részen, amely leginkább felelős a tanulásért, a memóriáért és az érzelmekért. Ennek köszönhetően később azt is megállapították, hogy a csend terápiás eszköz is lehet – például depressziós vagy Alzheimeres esetekben, mikor a hippokampuszban csökkent az idegek regenerációs képessége.

Azt se feledjük, hogy állandósított zajt használnak arra, hogy csökkentsék a delikvens önkontrollját, korlátozzák pihenésében hogy „vallomásra” kényszerítsék-