gyógyító kapcsolatok

            Gondoljuk végig. Keveseknek adatik meg, hogy eljussanak egy gyógyító beszélgetésig, nem beszélve a gyógyító érintésről. Mindkettő a társas kapcsolatok legmagasabb, - mondhatjuk azt is, hogy a legátéltebb - szintjén jelenik meg, ami sokak számára elérhetetlen. A beszélgetés, és az érintés egymással összefonódva, egymást erősítve hat. Mindkettőhöz erős kötödésre, bizalomra, érzelmi gazdagságra van szükség.

            Létezik egy szélesebb és mindenki számára adott lehetőség. Társas lények vagyunk, és egész életünkben azt a társat, csoportot, közösséget keressük, akikkel harmóniában élhetünk. A társas kapcsolatok szélesebb körben biztosítanak megértést, lélekgyógyító támogatást mindennapos tevékenységeink során. Kapcsolataink változatosak, és érzékeny egyensúlyokon nyugszanak. Problémáink, mindennapos krízishelyzeteink során számos konfliktussal találkozhatunk, melyek megterhelik érzelmi egyensúlyunkat, stresszt, feszültséget okoznak, és le is betegíthetnek. Számos kapcsolatban maximum a megértés szintjéig juthatunk el, mert partnerünk sem nem tudós, sem nem polihisztor. Ugyanakkor szélesebb kapcsolati hálónkban mindig megtalálhatjuk azt, aki képes, és tud segíteni akár szakmai, vagy magánéleti problémákról van szó. A kérdés csupán az, hogy mennyire vagyunk nyitottak egymás felé, és ez mire terjed ki. Mindenre nem, mert a kapcsolatoknak határai vannak. Annyira lehetünk nyitottak mások felé, amennyit Ők is megengedhetnek maguknak. Esetleges kitárulkozásunkkal nem tudnak mit kezdeni, őszinteségi rohamunkat nem tudják, és nem is akarják viszonozni. Minden emberi kapcsolat a bizalom által megszabott tartalmi keretek között kell maradnia. Mondhatjuk azt is, hogy a társas kapcsolatokban egymás vállain állunk.

         A kapcsolati tőke a társas kapcsolatokból ered. Bár ezt inkább közgazdasági értelemben használjuk, a társas viszonyok területén is működik. A kapcsolatok építésére gondolhatunk úgy is, mint a jövőbe történő befektetésre. Esetünkben nem anyagi értelemben. Minden kapcsolatban van valami, ami fontos lehet számunkra. Van, aki lelki problémáinkban, mások szakmai területeken, megint mások jövő látásunkban, és nagyon sokan a mindennapos szükségleteink kielégítésében segíthetnek. Nem kell nagy dologra gondolni. Már az ötletelés is irányt mutathat a problémák okozta stressz csökkentésében. Az egészre úgy is gondolhatunk, mint virtuális csoportra, ahol a középpontban vagyunk, és annak az irányába mozdulunk, aki segíthet. Egy fontos tennivalónk van, a kapcsolatok fenntartása. Ehhez elég lehet a pre-kommunikáció is. Ez elsősorban arról szól, hogy mindig észrevesszük egymást, és udvariassági formulákkal közeledünk egymáshoz. Ha nagyon fontos a kapcsolat, akkor áldoznunk is kell érte. Mindennek ára van, ha nem is forintos értelemben

         Minden társas kapcsolat alapja a MEGÉRTÉS. Nem vagyunk egyformák, személyiségünk is különböző értékekre, szükségletekre, célokra, ismeretekre, és tapasztalatokra épül. Ezek különbözősége nem zárja ki, hogy egy sor dologban hasonló nézeteink legyenek, melyeket képesek vagyunk megérteni, és elfogadni. A közös nevező lesz kapcsolataink alapja.  Ez biztosítja azt is, hogy számos területen egyformán lássuk a világot, és szükség esetén támogathassuk egymást. Lehetnek problémáink, melyekben tanácsot, segítséget kérhetünk, mielőtt a stressz, a jövőtől való félelem felemésztené a lelkünket.

         Társas kapcsolataink is gyógyító erővel bírnak. Ezek lesznek viselkedésünk hajtóerői. Ezek alapozzák Én képünket, büszkeségünket, tartásunkat, önértékelésünket, biztonságunkat. Arra ösztönöznek, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket, mert így biztosabb az érvényesülésünk, és egyensúlyban vagyunk önmagunkkal, és környezetünkkel. Ilyen: a valahova tartozás igénye, - a megértés,- a kontroll, - az én felnagyítása, - és a bizalom.

Időnként érdemes elgondolkodni azon, hogy kivel-kivel hol állunk. Hol lehetne javítani kapcsolatunkon.

         Kezdjük a legfontosabbal. A társas motívumok közül a valahova tartozás igénye a legerősebb. Tartozunk-e valakihez, valakikhez, vagy csak a munka, esetleg valami más köt össze minket. Közösségben motiváltabbak vagyunk, és erősebbnek, védettebbnek érezzük magunkat másokkal szemben. Nem véletlen, hogy ennek organizálására, egymás elfogadására és/vagy elutasítására egy alapérzelem fejlődött ki eleinkben. Ez az öröm. Az örömnek oka van. Képesek vagyunk-e örülni valakinek, valakiknek? Ha ez hiányzik, akkor addig kell menni, amíg nem találunk ilyet. A kölcsönös öröm jól érezhető egyensúlyi helyzet teremt, és ne feledjük, ez sok esetben lemondással jár. Képesek vagyunk-e lemondani valamiről, hogy őszintén örülhessünk másoknak. Megjegyzem. Ez nem csak férfi-nő kapcsolatra igaz. Ez az őszinte barátságok szintje.

         Akkor vagyunk nyugodtak, ha megértjük környezetüket. Ez egyaránt igaz a tárgyi, és az emberi közegre. Az emberek mindennek jelentést tulajdonítanak, és biztonságban érzik magukat, ha azokat ismerik, és kiszámíthatónak tartják. Félelmet kelthet a környezet, ha nem értjük meg a tárgyak, a zajok, a fények mögöttes tartalmát. Városi ember az erdőben, vidéki a városban lesz bizonytalan. Ismeretlen emberek között feszültnek érezzük magunkat.

         A kognitív motívumok közül a megértés a legerősebb. Az emberek megosztják egymással nézeteiket, mert ez lesz a feltétele az összetartó cselekvésnek. A megértés esetenként bonyolult dolog. Meg kell értenünk másokat akkor is, ha eltérő az értékrendünk, mások a céljaink. Ez csak mély empátiával lehetséges. Képesek vagyunk-e ilyen belátásra? Ne feledjük. Már két ember is csoportnak számít. Modern társadalmunkban az emberek több csoportnak lehetnek a tagjai. Mindegyik más szerepet tölt be az életükben, és más szükségletek kielégítése köré szerveződik. A baráti kör, a család, a munkacsoport tagjai akkor lesz igazán összetartók, ha hasonlóan látják egymást és környezetüket. Tegyük fel a kérdést saját magunknak. Megértjük-e társainkat, és ők minket? De boncolgassuk tovább a megértés vagy az értetlenség okait. Miért igen, és miért nem? Gondoljuk végig, hogy mit kellene tennünk. Ez sokszor nagyon egyszerű lenne. Csak be kellene bólintani azt, hogy senki sem tökéletes, és mi sem vagyunk azok. A megértés területén lesznek olyan dolgok, amiket „el kell engednünk” ami miatt nem görcsölhetünk.

         Az emberek igyekeznek kontroll alatt tartani környezetüket. A társas viszonyokban a kontroll azt jelenti, hogy környezetünket képesek vagyunk a maguk szándékai szerint befolyásolni. Ezt kora gyermekkorunktól kezdve gyakoroljuk nevetésünkkel, sírásunkkal, hisztinkkel. A vezetők a kontroll fenntartásához kifinomult módszertannal rendelkeznek. Egy jó kapcsolatban a vezetői szerepek felcserélődnek. Kérdezzük meg magunktól, hogy képesek vagyunk-e elfogadni mások irányítását. Ehhez csupán arra van szükség, hogy adott témában elismerjük mások ismereteit, tudását, gyakorlatát. A kontroll területén is egyensúlyi helyzetre kell törekednünk, mert ezzel növelhetjük társaink önbecsülését.

A kontroll fenntartása érdekében érzékenyek vagyunk társas információkra annak érdekében, hogy jobban megismerjük őket, és megtaláljuk azt a területet, ahol érvényesíthetjük befolyásunkat. Ha nem tudjuk kontroll alatt tartani környezetünket, úgy elveszítjük befolyásunkat a gyermekeink, partnereink, munkatársaink felett. Ezt veszteségként fogjuk megélni.

         Az én felnagyításában önbecsülésünk, és önfejlesztésünk igénye fogalmazódik meg. Pozitívan fogadjuk a dicséretet, az elismerést, ami további erőfeszítésre sarkall. Ha leértékeljük magunkat, elveszítjük önbecsülésünket, kezdeményező készségünket. Azt sem viseljük könnyen, ha ezt mások teszik velünk. Szeretünk jobbnak látszani, mint valójában vagyunk. Ám vannak, akik élvezettel rombolják mások én képét. Úgy gondolják, hogy mindig, és mindenben igazuk van, amit a másik tudtára is kell hozni. Ők azok, akik nem tudják, hogy kapcsolati tőkéjükben mekkora károkat okoznak. Az én romboló kapcsolatok rövid életűek. Igaztalanságuk haragot gerjeszt, ami távolságtatásra ösztönöz. A kölcsönös harag azonnal véget vet egy kapcsolatnak. Gondolkozzunk, hogy mikor, hol vétettünk mások ellen. Én képük, személyiségük ellen.

          A bizalom azt jelenti, hogy a társainkat jóindulatúnak látjuk. A bizalommal teli emberek mások irányába is bizalommal vannak. Ez erkölcsi hajtóerőként jelenik meg bennünk. Gondoljuk végig mindezt a rossz oldaláról. Ha nem sikerül szoros kapcsolatot kialakítani társainkkal, akkor a megértéssel is gondok lesznek. Kicsúszik a kontroll a kezünkből, és leértékelődünk, mert nem fog senki sem feldicsérni minket. Kritikát annál inkább kaphatunk, ami erősen lerontja én képünket. érzelmileg eléggé nehéz helyzetbe jutunk.

Ha ilyen helyzetbe kerülünk, menekülőre kell fogni, és új közösséget kell találnunk számunkra. Erről szól a menekülés elmélet. A lényege nagyon egyszerűen leírható. Menekülni kell azokból a kapcsolatokból, ami lehúznak, stresszelnek, érzelmileg leépítenek, mert hosszú távon rontják alkalmazkodó képességünket, Én képünket, a világhoz való viszonyunkat.

         Társas kapcsolataink fontosabbak, mint saját céljaink, érdekeink, szükségleteink. Keretet adnak az életünkhöz, ha tartozunk valakihez, – ha képesek vagyunk megérteni másokat, és ők is megértenek minket,- ha kontroll alatt tudjuk tartani a magunk kis világát, - Ha mások megerősítenek Én tudatunkban, és mi magunk is javítjuk mások Én képét, - mindenkinek képesek vagyunk bizalmat szavazni, és mi magunk is kiérdemeljük mások bizalmát. Őszinteségünkkel, baráti szándékainkkal, védelmező megnyilvánulásainkkal. Igen! Egy ilyen közegben erősnek érezhetjük magunkat. Nem kell félnünk, mert mások is hasonlóan gondolnak ránk.

          Kapcsolatainkat sokszor rutinból kezeljük. Nem gondolkodunk azon, hogy jobbításukhoz milyen lehetőségeink vannak nyitottságunk, bizalmunk, megértésünk területén addig a határig, hogy még képesek legyünk kontroll alatt tartani környezetünket. Megkérdezhetjük magunttól, hogy bizalmatlanságunknak milyen okai vannak, de magukba is nézhetünk, hogy mit rontottunk el. Vannak-e tüskék a körmeink alatt, és van-e lehetőség azok kihúzására. Én képünk magasságából nem érezhetik-e mások, hogy lebecsüljük őket.

          Társas kapcsolatainkra azért értékesek, mert örömöt adnak, megerősítenek céljainkban, szándékainkban, én képünkben. Letörlik arcunkról a szomorúságot, és szövetségükkel erősebbek leszünk.

Ne feledjük. Létezik a társas magány is. Társas kapcsolatban is lehetünk magányosak.