a szerencséd nyomában

            A szerencsének is van tudománya. Richard Wiseman, akinek a művei Magyarországon is kaphatók, utánajárt a problémának. Szerencsés embereket kérdezett meg, és kereste életükben a közös pontokat. Problémám csak egy van, de az nagyon nagy. Elemzését a hatodik érzék létezésére építette. Tudjuk, hogy ilyen nincs. Bár sokan próbálkoznak vele, létezését minden igyekezet ellenére sem sikerült bizonyítani. Létezik helyette az előérzet, amely egy alapérzelem, és az emberi létezés alapja. Arra hivatott, hogy az érzékszerveink által szolgáltatott információkra, és a bennünk rejlő ismeretekre, tudásra, gyakorlatra, kompetenciáinkra alapozva térben és időben megjósolja jövőbeni cselekedeteink irányát. Kijelölje a követendő utat, hogy a legkisebb befektetéssel a legnagyobb eredményt érjük el, és csökkentsük a veszteségeinket, melyekre előzetesen egy félelem érzet keltésével hívja fel a figyelmet. A dolog azért nem ilyen egyszerű, mert szorosan kapcsolódnak hozzá más érzelmek, - várakozások, szokások, tiltások, - melyek eltéríthetnek minket bármilyen irányba. Belevisznek a rosszba, mert nagyon szeretnénk azt a valamit, és visszatartanak a jótól, mert félünk tőle. Így kapunk nemi betegséget – mert nagyon akartuk azt a testi érintkezést, és nyúlunk a töltött káposztáért a cézár saláta helyett, pedig ez utóbbi sokkal egészségesebb. (Mit mondjak? Ezt karácsonykor írom, és bizony én is a füstölt tarjával ízesített káposztát választom. Így szoktam meg.) Így vagyunk a szerencsével is.

Richard Wiseman, szerint négy útja van annak, hogy életünkben szerencsésebbek legyünk.

1.      Használjunk ki minden lehetőséget!

2.      Hallgassunk az ösztöneinkre

3.      Várjuk, hogy jöjjön a jó szerencse

4.      Változtassuk a balszerencsét jóra

Tudja azt is, hogy találjuk meg a szerencsénket: a szerencsés emberek többet tesznek azért is, hogy az intuíciójukat fejlesszék. Őrájuk jellemzőbb az, hogy egy probléma megoldása során előbb kitisztítják a fejüket, elcsöndesednek, meditálnak, hagynak időt maguknak, és csak később térnek vissza a probléma megoldására.

Ez a hozzáállás még elfogadható is lenne, - mert tiszta aggyal könnyebben megy minden rendszeres probléma megoldás. Mindamellett ezekkel a javaslatokkal akár a falnak is mehetünk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Ez is egy lehetőség. Ha nem törik be a fejünk, már szerencsések vagyunk.

Gondolom, hozzám hasonlóan mindenki azon van, hogy saját maga, és családja örömére-hasznára kihasználjon minden lehetőséget. Nincs olyan ember, aki ne várná a Szerencsét, a szerencséjét, mert balsorsát nagyon szeretné jobbra fordítani. A világ már csak ilyen. Ráadásul a szerencsés pillanat könnyen elmúlik, ha meditálásba kezdünk. Mert sok dolog az időzítésen bukik el.

A szerencse specifikuma

A szerencsének van egy specifikuma, ami ebből a felfogásból hiányzik. A véletlen szerepéről van szó. A szerencsésekre mondjuk is. Jókor volt jó helyen. A szerencse tudománya a véletlen befolyásolásáról szól. Amikor szerencséről esik szó, az emberek nagy része valamilyen nagy nyereségre gondol. Ebből a szempontból az elkerült veszteség is nyereség, mert nem kell feleslegesen fizetnünk valamiért. A valóság sokkal prózaibb.

A szerencse esélye bennünk, és környezetünkben van. Valahol, valamikor, valamiben az esélyeink növeléséről. Mivel életérzésről van szó, annál szerencsésebbnek érezzük magunkat, minél nagyobb a véletlen szerepe egy esemény bekövetkeztében. Minél kevesebbet teszünk hozzá. Gondoljunk a szerencsejátékra.  Minél több lehetőségünk (játékszelvényünk) van, annál valószínűbb, hogy nyerünk. A csekély befektetés, és a nagy nyeremény miatt a szerencsére bízzuk magunkat.

Ehhez nem kell meditálás sem, - és mindenmáshoz is sem, - mert a szerencsét meg kell ragadni. Azt nem megy alfa állapotban. A „szerencse esélyeinek” növeléséhez, a jó döntésekhez, stimulált agyra van szükség. Választási lehetőségek garmadára, és innentől kezdve tényleg szerencse kérdése, hogy a jót választottunk-e. Mert a szerencse nem más, mint jó helyen, megfelelő időben meghozott megfelelő döntés. Szerencsénk választások sorozataként alapozódik meg, épül fel. Hogy mit mulasztottunk el, az csak később derül ki, mint ahogy az is, hogy mikor döntöttünk jól. A szerencse és tudatosulása nem mindig esik egybe. Az utómagyarázatok arra képesek, hogy legalizálják egy-egy jó gondolatot. A rosszakról igyekszünk elfelejtkezni. Az előérzetnek is vannak megmagyarázhatatlan elemei, mert létrejöttjüket akkora információs bázis segíti, hogy abban nehéz kapcsolatot találni. De ha nagyon akarjuk, akkor megtaláljuk. Lesz, aki racionális oksági összefüggésekben, mások angyalkák üzenetében.

Létezik a véletlen, a vak szerencse is. Ebben fölösleges bíznunk. Ezt érdemben nem tudjuk befolyásolni. Nem a miénk lesz a főnyeremény, másé lesz vágyott örökség, és a herceg sem jön értünk fehér lovon. A nekünk „kiszabott” királylánynak sincs korona fején. Az meg csak később tudjuk meg, hogy hol tart a sárkányosodásban.

A szerencse leírható úgy is, mint

•     „szerencse és szerencse hiánya”
•     „balszerencse és balszerencse hiánya.”

Az első három opció egyértelműen értelmezhető. A balszerencse hiányát életünk egy rossz időszakában érezzük. Néha már annak is tudunk örülni, ha a sors nem ver orrba valamivel.

Fontos megjegyzés

A szerencse egy életérzés. Mondhatjuk azt is, hogy egy hangulat, amit különböző történések, események váltanak ki, és jóleső örömmel tölti meg az életünket. Vagy, mert nyertünk valamit, ami a miénk, vagy azért, mert sikerült elkerülnünk a bajt, netán valamilyen veszteséget. Éppen ezért rendkívül személyre szabott, egyéni, hogy ki mikor érzi szerencsésnek magát. Akinek van fűtés a lakásában, tele van a hűtőszekrénye, az maximum elégedett. Van olyan szegény ember, aki szerencsésnek érzi magát, hogy az ünnepek alatt nem fázik, jól lakott, és holnapra is marad. Sőt van, aki egy tál meleg ételnek is örül.

Hajlamosak vagyunk másokhoz viszonyítani a szerencsénket. A szerencsésekhez, vagy szerencsésebbekhez. Megtehetjük, de akkor nem fogjuk érezni azt, ami a miénk.

A bajban is megtalálhatjuk szerencsénket. Örülhetünk, hogy kicsi, hogy megoldható, hogy tanulhatunk belőle. De mindent csak a magunk viszonylatában. Soha nem fogjuk tudni, hogy mások mennyi energiát fektettek abba, hogy szerencsések legyenek. Erős hajlamunk van arra, hogy másoktól a szerencséjüket irigyeljük és nem a befektetett energiát.

Én szerencsés embernek tartom magam, és nem kevés alkalommal találkoztam az irigységből fakadó rosszindulat jeleivel. Azt ugyanis senki sem tudja, hogy mennyi időt fordítottam tanulásra, gondolkodásra, döntési variánsok kidolgozására.

A szerencse nyomában

A szerencsénket meg kell alapoznunk. Nincs más dolgunk, mint ismeretekkel, tudással feltölteni magunkat. Fejleszteni képességeinket, készségeinket, gyakorlatunkat, tájékozottságunkat, kapcsolatainkat, személyiségünket, tisztán tartani értékeinket, érdekeinket, szükségleteinket, szokásainkat, figyelemmel kísérni habitusunkat. Nem sorolom tovább. A fő feladat: minél szélesebb területen mozogni, és valahol valamiben profivá válni. És innen figyelni környezetünket, hogy kis, vagy nagy szerencsével szélesítsük életterünket, gazdagítsuk életünket.

Mondhatjuk másként is. Legfontosabb feladatunk: kompetenciává fejleszteni mindazt, ami bennünk van. A kompetenciát úgy határozom meg, mint erőt, hatalmat képességeink gyakorlati érvényesítésére. Ehhez valós önismeretre van szükség, és arra is, hogy megtaláljuk azt a területet, ahol kibontakoztatjuk magunkat, és ami fontosabb, ezt mások is elismerik. Mindez döntéseink nyomán születik meg. Ha ezeknek pozitív hozadéka van, akkor már szerencsések vagyunk. Akár tudatosul bennünk, akár nem.

Életünk folyamatát ezernyi kisebb nagyobb döntés határozza meg. Jók és rosszak, jelentősek, és jelentéktelenek. Sokukkal nem is foglakozunk. Vannak közöttük emlékezetesek, és feledhetők is, de találunk olyanok is, melyeknek tovagyűrűző hatásaik miatt, később érezzük az előnyeit és a hátrányait. Természetes az is, hogy egy-egy hibásnak gondolt döntésünk jóra fordul. Ekkor tényleg van rá okunk, hogy szerencsésnek gondoljunk magunkat.

Vannak dolgok, melyekben más szemével nézve szerencsések vagyunk. Jó családba születtünk, mások által elérhetetlen iskolába jártunk, kiváló tanárok keze alá kerültünk, sikeresen választottunk életpályát, munkahelyet, társat, barátokat, hobbyt, mentorokat. Ezeket természetesként fogjuk fel, hiszen szüleinket nem mi választottuk, tanulmányi eredményeink alapján kerültünk jó iskolába, ott jó társaságba kerültünk, és az ott kialakult kapcsolatrendszer életünk végéig fennmaradt. Ezek mögött sok munka, tanulás van. A szerencsénknek valahol itt vannak a gyökerei. Volt egy alap, amire rádolgoztunk. Fordulhattunk volna devianciák felé is, de az egy-két próbálkozástól eltekintve kimaradt az életünkből.

Ha ránézünk a fenti vázlatra, azt is észre kell vennünk, hogy mindaz, ami ismeretként tudásként, problémamegoldási variációként a fejünkben van, befolyásolja a környezetészlelésünket. Az okos ember több információt képes kigyűjteni, hasznosítani a környezetéből, így nagyobb esélye van a szerencsére, mint tudatlan társának. Ő képes irányítani a szerencséjét. Nem véletlen, hogy a tanultak, a diplomásak között sokkal több a jómódú, a szerencsésnek mondható ember.

Van ennek analóg leképeződése is. Azok a szervezetek lesznek szerencsések, ahol számos felkészült ember dolgozik. Képesek a kollektív problémamegoldásra is.

 Szervezet márpedig sokféle létezik. Minden csoport azzá válik, amely programozottan törekszik céljai megvalósítására.  Szervezetként kell látnunk a családot is. A családok között is látunk szerencséseket, és sajnos szerencsétleneket is.

Megfontolandó tanácsok

Legyünk érdeklődők, nyitottak, befogadók

Sokan ott rontják el az életüket, és lehetőségeiket azzal, hogy bezárkóznak egy virtuális világba, ahol falat építenek maguk köré, és kirekesztő módon viszonyulnak másokhoz, és a tárgyi világ egyes elemeihez. Nem képesek befogadók lenni, mert értékeik, hitük, szokásaik  nem engedik meg. Leszűkítik életterüket, mozgásirányukat, szorosan tartják a sávhatárokat, és elfogadják azt, amit azon belül találnak. A nyitottság, az érdeklődés ötleteket ébreszt, melyeket érdemes körbejárni. Esélyünk a szerencsére környezetünkből származik. A harag, az elutasítás, a negatív beállítódás árthat ennek a folyamatnak. Pusztán azért, mert valakit nem szívlelünk, még nem jelenti azt, hogy ne figyeljünk rá. Lehetnek jó ötletei.  

Ismerjük meg korlátainkat

            Bármi korláttá válhat az életünkben, ami akadályozza mozgásunkat, elképzeléseink valóra váltását. Egész életünk abból áll, hogy ezeket igyekszünk felszedni, és minél távolabbra helyezni. Ha ezeket ismertjük akkor adott a lebontás, a szélesítés, nő a játékmező, a mozgástér, ahol választási lehetőségünk van. Vannak korlátok, melyek ritkán tudatosulnak. Ilyen a kövérség. Felvételi elbeszélgetés során soha sem teszik szóvá, a túlsúlyosak mégis hátra sorolódnak az azonos képességűek között.

Nem minden korlát azonos értékű. A nyelvtudás nagyon sokszor értékesebbé tehet más kompetenciákat. Lehetünk bármilyen jók szakmai területen, mégis kizárjuk magunkat a külföldi tulajdonú cégek nagy részéből. A cél az, hogy olyan korlátokat szedjünk fel, amelyek másokra is pozitív hatással vannak.

Erősítsük kapcsolati tőkénket

            A kapcsolati tőke fontos szerepet játszik a magyar társadalomban. Akkor is, ha csak informális hatalomként jelenik meg. Kössünk minél több ismeretséget, nézzünk mások hátországára, és ennek érdekében erősítsük kommunikációs kompetenciáinkat. Tanuljunk embertársainktól. Igyekezzünk együttműködni velük. Már az is szerencse, ha egy közelebb kerülünk egy magasabb presztízsű személyhez. Ha azzal mutatkozunk, az jobb színben tüntet fel mások előtt. Azt se feledjük, hogy a szerencse a csúcsokhoz közeledve mindig jelentősebb hozadékkal jár. 

Mutassunk pozitív érzelmeket.

            A feszült, a szorongó emberek saját problémáikkal foglakoznak. Kicsi a valószínűsége, hogy észreveszik környezetük lehetőségeit, és ha látják is, ráhangolódnak a változásokra. A szerencse általában nem statikus dolog. Élni kell egy felkínált lehetőséggel, ezért inkább egy folyamatos, és állandó változásként írható le. A pozitív emberek felé inkább fordul a környezetük, és segíti, támogatja őket. Ebből ötleteket-intuíciókat lehet nyerni, ami hozzájárulhat világunk jobbításához.

Legyünk magabiztosak

            A szerencsét váró ember magabiztos, határozott, és nem hezitál, ha döntenie kell. Erőt mutat, mert vannak dolgok, melyek csak másokkal történő versenyben, vetélkedésben oldhatók meg. Igaz a verseny az üzleti világra, de a társ, a partner keresésére is. A tesze-tosza ember nem képes megragadni a megfelelő pillanatot. Szerencsénk nagy része komoly munka eredményeként születik. Figyeljünk az időzítésre. Nagyon fontos. Január harmadikán nem fogunk eladni sem szaloncukrot, sem fenyőfát, de télapót sem.

Fejlesszük személyiségünket.

            Ez egy nagyon izgalmas feladat. Nem mondhatjuk, hogy a személyiség típusok kizáró okot, vagy előnyt jelentenének a szerencse megragadásában. Akkor leszünk igazán eredményesek, és a szerencse gyermekei, ha személyiségünk harmonizál az elvárásokkal. Létezik az úgynevezett vezetői emberkép, amely egy harmóniát vár el azzal a közeggel, amelyben tevékenykednünk kell. Ezt az összhangot a szervezeti emberképpel kell megteremteni. Magyarul mondva: Minden szakmának adottak a tagjaikkal szembeni elvárások. Aki kiváló pedagógusnak, nem biztos, hogy helyt áll, mint katona. Ha szerencsések akarunk lenni, akkor hozzánk illő szakmát, munkát, kapcsolatokat választunk.

 Figyeljünk a megérzéseinkre

            Minden sikeres döntésünknek van egy bevezető fázisa. A megérzés, amihez valamilyen érzelem kapcsolódik. Egyrészt félelem a jövőtől, másrészt valamilyen pozitív tartalmú remény. A legfontosabb feladatunk, hogy félelmeinket csökkentsük, és erősítsük a pozitív lehetőségekhez vezető döntési alternatívákat. Minden jó dolog egy jó gondolattal kezdődik, amivel el kell játszadozni, a kitűzhető célokhoz, a várható végeredményhez vezető út variánsait át kell gondolni, ami a teljes folyamatra vonatkozhat. A kiindulási ponttól a célok pontosításán keresztül a közben megoldandó feladatokig. Ez egy esélyt, és valószínűséget növelő fázis. Ha szerencsén van, akkor működni fog az intuíciónk. Valamikor „berobban az agyunkba” a helyes megoldás. 

Egyedül nem megy

            Korábban már volt szó arról, hogy nagyon fontos a megfelelő kapcsolatrendszer. Legyen, esetleg legyenek emberek, társak, segítők, mentorok, akikkel őszintén beszélhetünk ötleteinkről, problémáinkról. Több szem többet lát. Más megközelítés, újabb alternatíva gazdagabb variációs lehetőségek. Arról nem beszélve, hogy tapasztalataikkal, ismereteikkel megóvhatnak minket rossz döntésektől. Át-, és újragondolásra késztetnek a probléma egészét, vagy részleteit tekintő kérdésekben. Ha arra gondolunk, hogy a vállalkozások mindössze 20%-a él öt évig, akkor nagy szükségünk van a szerencsére. Kapcsolatainkon keresztül ez irányíthatóvá is válhat. De ne feledjük azt sem, hogy „mindenki maga kovácsolja a szerencséjét.” A felelőséget  nem háríthatjuk át minthogy a hasznát is magunk élvezzük

Legyünk optimisták

            Az optimista pozitívan tekint a jövőre. Inkább van benne vállalkozási hajlam, mint abban, aki fél a jövőtől, a változásoktól, bizonytan dolgoktól. Ezek egy része tapasztalatainkból, személyiségünkből ered. Ettől függetlenül az optimizmusnak is vannak határai. Úgy is tekinthetünk rá, mint egy jövőbeni pozitív várakozásra. Tudott dolog, hogy aki túlzottan optimista, az hajlandó felületesen kezelni bizonyos részletkérdéseket. Rögtönzésre kényszerülnek, ami mindig kétesélyes. Ettől függetlenül hinni kell magunkban, abban, hogy a felmerült változásokra jól reagálunk, és bíznunk kell tudásunkban, szakértelmünkben, és segítőink jó szándékában is. 

Tanuljunk hibáinkból

            Okos ember egy adott dologban csak egyszer hibázik. Szerencsés ember az, aki kilépve saját elfogultságából, szükségleteiből, hitéből kívülálló szemével is képes megítélni saját magát. Képes végig gondolni, hogy hol hibázott, nem hárítja másokra felelősséget, ugyanis ez lesz a kiindulási pontja a javításnak is. Ha lehet, objektív módon. Ugyanis hibáinkat csak mi javíthatjuk ki. Ebben teljesen fölösleges az önsajnálat, a bezárkózás,

Teremtsünk magunknak támogató környezetet

Természetesnek kell fogadnunk, be kell látnunk, hogy életünk során mások érdekeit, szükségleteit, céljait is befolyásoljuk. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt a hatást pozitívan fogadják. Óriási hibát követünk el, ha nem figyelünk mások érdeksérelmére, esetleges veszteségeire, ugyanis nagyon természetes lesz a reakciójuk. Ellenünk fordulhatnak. Az igazán szerencsés emberek támogató környezetben bontakoztatják ki tehetségüket. Mivel ez nem könnyű feladat, nem baj, ha nem zárkózunk be egy korlátozott, és akadályozó munkahelyi környezetbe, csoportba. Ugyanis egy ilyenben esélyünk sincs a szerencsére. Inkább tovább kell állnunk. Ezzel számos problémánkat oldhatunk meg.

A csoportmunka elemzésére, folyamatainak modellezésre önálló tudomány született. A szociálpszichológia. Tudom, hogy okkal. A csoporthatások alól ugyanis nem tudjuk kivonni magunkat. A világ ezer példával van tele, hogy mit tesz egy jó emberi környezet szerencsekerekünk forgatásában. Mivel a szerencsénket megfelelő döntésekkel formálhatjuk, egy intellektuálisan felkészült, tanult, kiképzett, és jól együttműködő csoport nagyon sokat segíthet ebben. De tönkre is tehet pitiánerségével, szűk látókörével, rosszindulatával. Tudom, mert magam is éltem ilyen közegben.

A szerencse forgandó

            A szerencse forgandó, mint a lapjárás a kártyában. Lehet jó szériánk, de kijuthat a balszerencséből is. Nem lehet erőltetni, nem szabad kockáztatni. Minden lehetőségnek, esélynek, valószínűségnek más az tere, és egyiket sem oldható meg rutinból. Nincs nagyobb veszély szerencsénkre, mint a sablonos megközelítés, és az erőszakos akarás.

Tolvaj ez a világ

            Vannak, akik jobb anyagi, gazdasági, szociális, és intellektuális helyzetben vannak, mint mi. A szerencsét el is lehet lopni. Le is nyúlják, ha tudják, ha túlságosan bizalmasok, közlékenyek vagyunk az irányukba. Mire észrevesszük,ők fogják sikerre vinni az ötleteinket. Mit mondjak? Magam is többször veszítettem ilyen „jobb helyzetben” levőkkel szemben. De ez nem vette el a kedvem semmitől. Eléggé ötletgazdag vagyok, hogy ne sajnáljam másoktól a siker lehetőségét.

Befejezésül.

Szerencsésnek érzem magam, mert:...

Boldog vagyok, mert:…

Az újévre ezt az életérzést kívánom minden kedves ismerősömnek.

A kedvetlenek is.

SŐT!